A magyar bankrendszer jelentős átalakítása 1987-ben kezdődött, a kétszintű bankrendszer kialakításával, amelynek során a kialakult a kereskedelmi banki szektor és különvált a központi bank szerepe és működése. A pénzforgalmat és a fizetési rendszert érintő szabályozás alapjában véve 1987 előtt nem létezett. Azóta a pénzforgalmi szabályok köre számos törvénnyel, kormányrendelettel és MNB rendelettel kibővült.

A pénzforgalmat jelenleg a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló 2009.évi LXXXV. törvény, szabályozza, a részletszabályok továbbra is az MNB erre vonatkozó rendeleteiben maradnak. Az új törvény tulajdonképpen a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv hazai alkalmazása.

Az MNB rendelet főként a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásának és igénybevételének a konkrét feltételeit határozza meg, tartalmazza a hazai forintfizetési forgalomban alkalmazható fizetési módokat, a fizetési számlák tulajdonosainak a tájékoztatására vonatkozóan a szabványosított pénzforgalmi nyomtatványok használatánál.
A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény szintén új jogszabály, az EU direktívák magyarországi átültetése, ugyanez vonatkozik az önkéntes banki magatartási kódexre is, amelynek a fő célja a fogyasztók részére nyújtott információk átláthatóságának és az összehasonlíthatóságának a biztosítása.

2.1. Készpénzfizetés

Magyarországon a hagyományokat követve a készpénz továbbra is fontos szerepet játszik a fizetési műveletekben. Nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen magas a magyar gazdaság készpénzigénye. Az okok között szokták megemlíteni a kamatadó 2006 évi bevezetését, amely megváltoztatta a pénztartás költségeit, illetve az adóterhek, adóhatósági intézkedések szigorodását.
Harmadik okként emlegetik azt, hogy nemzetközi viszonylatban elmaradunk a készpénzt helyettesítő eszközök használatában.

2.2. Postai fizetések

A magyar háztartások jelentős része használja a postai hálózatot a közüzemi számlák rendezésére és egyéb, rendszeresen jelentkező, ismétlődő számlák (mint pl. biztosítások, szolgáltatások ) kiegyenlítésére, valamint a bankszámlával nem rendelkező magánszemélyek részére pénzküldésre. Egyelőre a nyugdíjfizetések, társadalombiztosítási ellátások jelentős része is a postai hálózaton keresztül bonyolódik le.

A hétköznapi életben „sárga csekk”-nek nevezett készpénz-átutalási megbízás lehetővé teszi
azoknak a fogyasztóknak a számára, akik nem rendelkeznek bankszámlával, hogy „átutalják”
a készpénzt a jogosult szolgáltatónak a bankszámlájára. Általában a szolgáltató olyan befizetési nyomtatványt juttat el a fizetésre kötelezett részére, amelyen az átutaláshoz szükséges adatok már szerepelnek.

A kifizetési utalványt a bankszámláról történő kifizetésre használják., általában a bankszámlával nem rendelkező jogosult személy részére. A posta az utalványt az utalvány címében megjelölt személy részére utalja/kézbesíti. Így jut el a szociális juttatások, nyugdíjak jelentős része a címzett fogyasztókhoz.

A ”rózsaszín csekk”-et hivatalos nevén belföldi postautalványt készpénz küldésére használják. A fizetésre kötelezett/küldő a készpénzt a postán befizeti, és ezt az összeget (nem ingyen!) a kedvezményezett címére kézbesítik. Ezt a lehetőséget is általában azok használják, akik nem rendelkeznek bankszámlával.

2.3 Készpénzt-helyettesítő fizetések

2.3.1 Átutalás

A fizetési megbízások legnagyobb része a készpénz használata nélkül átutalási formában történik.
Ezek az átutalási megbízások, amelyek a bankban kiállíthatók papír alapon, vagy elektronikus formában történnek. Az Internet, a mobiltelefon elterjedése miatt egyre nagyobb szerepet kapnak az elektronikus szolgáltatások.

A bankszámlák közötti átutalásnak is többféle változata működik: egyszerű átutalási megbízás, rendszere átutalási megbízás, csoportos átutalási megbízás.

Az egyszerű átutalási megbízás általában az eseti jellegű fizetésre vonatkozik, amikor a számla tulajdonosa különböző kedvezményezettnek esetleg ugyanannak a kedvezményezettnek rendszeresen, vagy eseti jelleggel utal át pénzt.

A rendszeres átutalást, mint fizetési megbízást az ismétlődő fizetésekre alkalmazzák, amikor bizonyos időszak alatt (pl. havonta) ugyanolyan rendszerességgel utal át az ügyfél (pl. társasházi közös költség). Ennek az átutalásnak az előnye, hogy elegendő - mondjuk évente egy alkalommal- fizetési megbízást adni banknak, nem szükséges minden egyes alkalommal felkeresni a bankot, és külön-külön megbízást adni.

A csoportos átutalást leggyakrabban a havi jövedelmek elküldésére/folyósítására használják a vállalkozások és bizonyos állami szervezetek. Jelenleg már a munkáltatók jelentősebb része a készpénzes kifizetések helyett ezzel a módszerrel utalja át a munkabért a munkavállalók, vagy az egyéb jogosultak számlájára, ha a természetes személy ügyfélnek van bankszámlája.. A csoportos átutalásnál a megbízó (munkáltató) a fizetési megbízásokat csoportosan, elektronikusan nyújtja be a számlavezető bankjánál.

2.3.2 Beszedések

Ennek a fizetési módnak is többféle változata létezik és működik.
A csoportos beszedés a lakosság/fogyasztók számára biztosít lehetőséget arra, hogy a szolgáltatók számára rendszeres hozzáférést engedjen az általában kisebb-nagyobb összegű, rendszeresen visszatérő szolgáltatás a számlatulajdonos megbízása alapján (jellemzően közüzemi díjak) a beszedő/szolgáltató kedvezményezett bankjának, hogy szedje be a fogyasztó számlájáról, a beszedő által készített jegyzék(innen a csoportos szó) alapján a fogyasztó számlatulajdonos számlájára.
Ez a fizetési mód egyelőre elterjedőben van Magyarországon, és egyre több bank ajánlja ügyfeleinek ezt a típusú fizetést.

2.3.3 Bankkártyák

Hazánkban a bankok többsége foglalkozik a bankkártya-kibocsátással. A kibocsátott bankkártyák száma vélhetően meghaladja a kilenc milliót, még akkor is a bank-kártyák számának a növekedési aránya megállt. A kártyák túlnyomó része betéti kártya. Az MNB becslése/satisztikája szerint kb. 80% a hitelkártyák aránya, terhelési kártyák aránya 20% körül van.
A kártyák szinte 100%-án a MasterCard és a VISA nemzetközi kártyatársaságok védjegye szerepel, amely lehetővé tette a kölcsönös kártyaelfogadást hazánkban és külföldön.
A betéti kártyák több,mint egynegyede van ellátva EMV-csippel (amely egy olyan nemzetközi szabvány alapján működik, amely lehetővé teszi az elektronikus fizetési műveletek lebonyolítását) .
A kereskedői elfogadóhelyeken közel 50 000 elektronikus POS üzemel, és a kisebb forgalmú üzletekben 400 darabot meghaladó mechanikus berendezés (imprinter) üzemel.
Hazánkban lassan megközelíti az 5000 darabot a pénzkiadó (ATM) berendezések száma, amely biztosítja a kártyabirtokosok számára készpénzfelvételt.. A készpénzfelvétel lehetséges nemcsak a pénzkiadóknál, hanem a bankfiókokban és a postahivatalokban található 10 000 darabot meghaladó POS berendezéssel is, amely egyébként hazai sajátosság.

A betéti kártya birtokosa annyi készpénzt vehet fel, amennyi a bankszámláján található egyenleg, és ezen össze erejéig vásárolhat.. A kártyabirtokos bankszámláját a kártya használatakor szinte azonnal megterhelik a művelet összegével. A bankkártyákra az is jellemző, hogy legtöbbjük a MasterCard és VISA védjegyre tekintettel külföldön is használhatók.

A hitelkártya a kártyabirtokos és a hitelintézet között létrejött szerződés alapján egy előre meghatározott összegű hitelkerettel működik, amellyel az ügyfél e hitelkeret erejéig vehet fel készpénzt és bonyolíthat le vásárlásokat.. Ha a kártyabirtokos a szerződésben meghatározott tartozását visszafizeti, költései kamatmentesek, ha csak egy részét képes visszafizetni, a szerződésben megállapítottaktól függően számítja fel a kártyakibocsátó a kamatot. A hitelkártya – a szerződésben foglaltaktól függően akár 30-45 napos kamatmentes időszakot biztosíthat a kártyabirtokos számára. A hitelkártyával lebonyolított készpénzfelvételek nem kamatmentesek. A hitelkártyák és szerencsére a betéti kártyáknál már az a jellemző, hogy a kártyával egyre inkább vásárlásokat bonyolítanak le, és szolgáltatásokat egyenlítenek ki.

A terhelési kártyák számának, mint pl. az AMEX kártya növekedése – az egyes akciók ellenére- nem jellemző hazánkban. A kártya működése abban különbözik a hitelkártyától, hogy általában nem állapít meg a kártya kibocsátója hitelkeretet, de a hónap végén a teljes tartozását ki kell egyenlíteni.

2.4.Hogyan alakul az elektronikus banki szolgáltatások elterjedése?

Az MNB által végzett felmérés szerint az elektronikus úton kezdeményezett megbízások már nagyobb részét képezik a fizetési műveleteknek, mint a papíros alapúak. Az elektronikus alapú megbízások többsége a csoportos beszedési megbízás. Az internetes megbízások száma is növekvőfélben van..

2.4.1. Internetes banki szolgáltatások

Szinte valamennyi pénzintézet nyújt a lakossági ügyfelek részére elektronikus Internet alapú szolgáltatásokat.. Ezeknek a szolgáltatásoknak a feltételeiről a leendő ügyfelek már az Internet segítségével tájékozódhatnak még az ilyen típusú szolgáltatási szerződés megkötése előtt. A szerződés megkötése után az ügyfelek a számlájukat ilyen módon kezelni tudják., számlakivonatukat, az azokon lebonyolított műveleteikről szóló számlakimutatásukat könnyen és kényelmesen követni tudják.

2.4.2.Mobilbanki szolgáltatások

A hitelintézetek, pénzügyi szolgáltatók ügyfelei a mobiltelefonok segítségével is hozzáférhetnek számláikhoz, és a különböző fizetési műveletek lebonyolítását is képesek kezelni.. A mobiltelefonos szolgáltatások jelentős biztonsági szerepet töltenek be a bankkártyás műveletek biztonsága szempontjából, ugyanis a számlatulajdonosok SMS üzenetet kapnak akkor, ha a számlájukon bármilyen művelet történik/megjelenik.. Akad olyan pénzintézet is, amely ügyfelei számára lehetővé teszi, hogy akár a kártya működéséhez kapcsolódó limitet is módosítsák.

2.4.3. Mobilfizetés

Kisebb összegű termékek és szolgáltatások kifizetése, mint pl. autópálya matrica, mozijegy kifizetése mobiltelefon segítségével is történhet.
Egyelőre az ilyen típusú, kis összegű fizetési forgalom még nem jelentős, de van érdeklődés iránta.
Sajnos egy-két mobilfizetési botrány (mint pl. PPO) a mobilfizetésbe vetett bizalmat nem növeli.

3.1 Pénzügyi szolgáltatások

• Fizetési szolgáltatások: fizetési számla és az ahhoz tartozó termékek, kártyák, elektronikus banki szolgáltatások
• Fogyasztóknak nyújtott hitelezésről: hitel, jelzáloghitel
• (diákhitelről megjelenő cikk a Kosár Magazin április/májusi számában várható)
• Befektetési szolgáltatások, értékpapírok*
• Biztosítási szolgáltatások** (dr. Pintér György előadásai)
• Nyugdíjpénztárak, egészségpénztári szolgáltatások *

(a *-gal megjelölt pénzügyi szolgáltatás nem képezte az oktatás tárgyát)

3.2. Fogyasztói elvárások:

A lakossági banki termékek legyenek:

• minél egyszerűbbek, kényelmesebbek
• megbízhatóak, biztonságosak
• az árak, szolgáltatások legyenek összehasonlíthatók
• elérhető, olcsó áron igénybe vehetők
• a fogyasztói panaszok gyorsan, díjmentesen orvosolhatók

3.3. Hogyan váltsunk bankot, mire ügyeljen az ügyfél ?

Az EU területén belül egyre nagyobb igény mutatkozik a mobil banki ügyfelekre és a mobil ügyfélhez hozzá tartozik a mobil bankszámla, amely vagy feltételezi a hordozható bankszámlát (pl. A svédek ehhez ragaszkodnak) vagy pedig az ügyfeleket bátorítják arra, hogy váltsanak bankot és egy új banknál nyissanak bankszámlát.
A Magyar Bankszövetség összhangban az EU bankváltásra vonatkozó irányelveivel a múlt év végén ajánlást adott ki a banki ügyfelek részére a honlapján közzétett bankváltási útmutatóban.

Ugyanúgy, mint a kártyánál a számlatulajdonosnak kell végiggondolnia, hogy milyen szolgáltatások igénybevételére fogja majd a számlát használni. (pl. rendszeres megbízások, bankkártya, internet, mobilbank szolgáltatások). Érdemes három- négy bank ajánlatát megnézni és összehasonlítani a szolgáltatások árait, a teljesítési határidőket, és nem utolsósorban azt is, hogy a bankváltásnak milyen költségei vannak.

Azok az ügyfelek, akiknek hitelük van (mint pl. jelzáloghitel), többféle megoldásban is gondolkodhatnak, mert meg lehet tartani a bankszámlát a hitel visszafizetéséig, vagy az új számlavezetővel kell megállapodni a hitel átvételéről.
Azt tanácsolják, hogy az új bankszámlát célszerű még a régi bankszámla megszüntetése előtt megnyitni. További jótanács, hogy a - többletkiadás ellenére - érdemes legalább egy hónapig fenntartani az újjal párhuzamosan a régi bankszámlát is, mert ez megkönnyíti a jóváírások és átutalási megbízások áthelyezését az új bankszámlára.
Önmagában az a tény, hogy valaki a bankszámláját nem használja, az a számlaszerződést nem szünteti meg, és a szolgáltatások megszüntetése előtt a számla tulajdonosának a régi bankkal szemben fennálló tartozásait rendezni kell.
Ha a megszüntetni kívánt bankszámlához hitelkeret is kapcsolódik, akkor a számlatulajdonosnak az igénybe vett hitel összegét vissza kell fizetni az esedékes kamatokkal és díjakkal együtt.
Mivel a bankkártya a kártyakibocsátó tulajdonát képezi, ezért a bankok a számlaszerződés felmondásakor visszakérik és érvénytelenítik a kártyákat. Ha a kártya véletlenül a kártyabirtokosnál maradna, a felmondást követően a bank érvényteleníti a kártyát, így az már a továbbiakban nem használható sem pénzfelvételre sem vásárlásra.
Az ésszerű felmondási időként a bankok az írásbeli bejelentéstől 0-40 nap között vállalják, ez az időtartam attól is függ, hogy a számlatulajdonos milyen és mennyi megbízással rendelkezik.
A bankváltáskor azzal is számolni kell, hogy a bankváltásról a számlára rendszeresen utalókat (pl. munkahelyi fizetés, nyugdíj, támogatások) értesíteni kell arról, hogy a jövőben az új bankszámlára utaljanak.

3.4. Alapszámláról:

Az ügyfél és a bank első tartós kapcsolata a számlavezetés. 2007. évben készült, a lakossági banki szolgáltatásokról szóló tanulmány (Lakossági Pénzügyi szolgáltatásokat Vizsgáló Bizottság,Várhegyi jelentés) javaslatai között szerepelt annak általános bevezetése. Ez az ötlet azonban csak ötlet szinten maradt meg, annak ellenére hogy számos bank bizonyos olcsó számlavezetést ajánl különböző ügyfélcsoport számára, de egyéb feltételei is vannak a számlavezetésnek, mint pl. az is, hogy az ügyfél havonta legalább egy alkalommal egy összegben legalább 150 000.- forintot utaljon a számlára. Hát ez nem igazán az az ügyfélcsoport, akikre a tanulmány készítői gondoltak, mert a célkitűzés az volt, hogy az alapbankszámla jóval olcsóbban akár ingyenesen nyújtaná a számlavezetési szolgáltatást, a bankkártyát, az átutalásokat az ügyfélnek. A bizottság javaslata szerint az állam erre a számlára utalná például a nyugdíjat, a családi pótlékot, egyéb szociális támogatásokat. Szóba került az is, hogy a mindenki számára kötelező számlavezetést az állam pénzügyileg támogatná.
Azok a bankok, amelyek megjelentek az olcsónak tűnő számlavezetéssel a módosabb nyugdíjasokat célozták meg, illetve olyan bankterméket, mint pl. csoportos beszedése megbízást tesznek be a „csomagba”, amely egyre jobban a bankhoz (a szolgáltatóhoz is) köti az ügyfelet.
Az Európai Bizottság is tanulmányozta ezt a kérdést, és konzultációt folytatott a tagországok részvételével, és az az általános vélemény alakult ki, hogy az alap számla megléte egyre inkább szükséges ahhoz, hogy az egyén teljes mértékben tagja tudjon maradni a társadalomnak. A pénzügyi kirekesztettség is része lehet a társadalmi kirekesztettségnek. Arra a következtetésre jutottak, hogy a többi pénzügyi szolgáltatást mint pl. megtakarítást, biztosításokat ) az ügyfél csak akkor veheti igénybe, ha bankszámlával rendelkezik.

Az Európai Parlament és Tanács 2008/48 EK irányelvének átültetését biztosítja ez a törvény, amely majd 2010.06.11.-e után kötött szerződésekre alkalmazható jogi szabályozás lesz majd.
Ez a rendelkezés kiterjed valamennyi hitelre, amelyet a fogyasztó igénybe vehet, áruvásárlási hiteltől kezdve a jelzáloghitelig bezárólag.

A jogszabály részletesen szabályozza:

• a hitelszerződést megelőző fogyasztói tájékoztatást
• a leendő adós hitelképességének a vizsgálatát
• a hitelszerződés formai és tartalmi követelményeit
• a hitelköltségek módisítására vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget
• az elállási jog kérdéseit
• az előtörlesztés szabályait

Bár a THM felső határa nem került bevezetésre, a gyors kölcsönök visszaszorítása érdekében a jogszabály azt írja elő, hogy egy magánszemély évente csak egy alkalommal vehet fel olyan hitelt, amelynek a THM mutatója meghaladja a 65%-ot és az összege nem haladja meg a
250 000 Ft-ot. Az ilyen gyors kölcsönök lejárata egy alkalommal és csupán 6 hónappal lesz meghosszabbítható.

A jelzáloghiteleknél, amelyek hosszabb futamidőre szólnak, az előtörlesztésre felszámítható költség is maximálva lesz a visszafizetési össze két százalékában, ha a kölcsön jelzáloglevéllel finanszírozott, akkor a díj felső limitje két és fél százalék.
A hitelező bank a maximált előtörlesztési díjon felül semmilyen további fizetési kötelezettséget nem írhat elő.
Fontos tudni, hogy a jelzálogfedezet nélküli kölcsönöknél a kölcsönszerződés megkötésétől számított 14 napos határidő belül a fogyasztó bármikor elállhat.

A banki magatartási kódex 2009.december 11-én lépett hatályba, és ez a magatartási kódex a bankrendszer és az ügyfelek közötti bizalom erősítését szolgálja. Az ügyfelek számára a bankok egyoldalú erőfölényével szemben nyújt védelmet.

A magatartási kódex aláírása önkéntes és nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek korlátoznák a bankok közötti versenyt.

A kódex kiterjed a kódexet aláíró összes lakossági hitelezéssel foglalkozó pénzügyi intézményre (kereskedelmi bankra, jelzálog hitelintézetre, lakás-takarékpénztárra, hitelterméket kínáló biztosítókra, nyugdíjpénztárakra, pénzügyi vállalkozásokra stb.)

A kódex érvényesülési területe: a belföldi és nemzetközi lakáshitelekre terjed ki.

A lakáshitel fogalma: A lakáshitel a fogyasztónak az általa megvásárolni kívánt vagy a már birtokában levő lakáscélú ingatlan megvásárlására vagy átalakítására nyújtott hitel amelynek a biztosítéka vagy az ingatlanjelzálog, vagy valamely tagállamban az ilyen célra általánosan használt hitelfedezet..
A kódexet aláíró intézmények vállalják, hogy a fogyasztó számára biztosítják:

• a kínálatukban szereplő lakáshitelekről szóló általános információkat,
• a szerződéskötést megelőző szakaszban az európai szabványosított információs adatlapon benyújtandó személyre szóló információkat.

Az általános információk köre a következő:
A-Hitelező:
A hitelező neve és címe;
Szükség szerint (ha van ilyen) a közvetítő neve és címe

Lakáshitel esetén:

1. Célok, amelyekre a lakáshitel felhasználható,
2. A biztosíték formája
3. rendelkezésre álló lakáshitelek típusainak a leírása a fix kamatozású és a változó kamatozású termékek közötti különbségek rövid leírásával, beleértve a fogyasztót érintő hatásokat,
4. A kamatláb típusai: fix, változó és ezek kombinációi,
5. A tipikus lakáshitel fogyasztóra háruló költségeinek a feltüntetése,
6. A járulékos költségek jegyzéke, mint pl. az adminisztratív, biztosítási, jogi és közvetítői költségek
7. A Tőke törlesztésének a különféle lehetőségei (beleértve a részletfizetések számát, gyakoriságát és összegét)
8. Van-e lehetőség a lejárat előtti visszafizetésre (amennyiben igen, annak milyen feltételei vannak)
9. Szükség van-e a tulajdon értékbecslésére, és amennyiben igen, azt kinek kell elvégeznie,
10. A lakáshitelek kamataira vonatkozó adókedvezménnyel vagy más, közpénzből nyújtott támogatással kapcsolatos általános információk, illetve információ arra vonatkozóan, hol lehet további felvilágosításhoz jutni,
11. Ahol ez szükséges, a mérlegelési időszak tartama,
12. Annak igazolása, hogy az intézmény aláírta a kódexet, valamint annak feltüntetése, hogy a kódex példánya rendelkezésre álla az intézményben.


A hitelező által tett ajánlat elfogadására (és ez vonatkozik valamennyi pénzügyi szolgáltatás elfogadására tett ajánlatra !) vonatkozó végső döntés a fogyasztóé.