A közüzem fogalmi meghatározásában, a közüzem fogalmának használatában igen nagy a bizonytalanság a magyar szakirodalomban és a magyar jogrendszerben, a jogszabályokban egyaránt. (A közüzemről az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény végrehajtására kiadott 33/1984. (X.31.) MT rendelet tartalmaz szabályokat. Ezek a jogszabályok azonban „nem élnek”, hisz állami vállalatok lényegében már nem léteznek.)
 
A közüzemi szolgáltatások (közszolgáltatások) fogalma alapvetően azokat a szolgáltatásokat fogja át, amelyek vonatkozásában az állam a fogyasztók érdekében versenyen túli szempontokat is érvényesíteni kíván. (Közszolgáltatás: közcélú, illetőleg közérdekű szolgáltatást jelent, amely egy nagyobb közösség (állam, település) minden tagjára nézve megközelítőleg azonos feltételek mellett vehető igénybe, ezért valamilyen mértékig közösségi megszervezést, illetve szabályozást, ellenőrzést igényel. )

A közszolgáltatások esetén közérdek a polgárok ahhoz fűződő gazdasági alapigényének az érvényre juttatása, hogy az állam biztosítsa számukra az emberi méltóságnak megfelelő alapvető életkörülmények megteremtésének lehetőségét, ami állami beavatkozást indokol.

5.1. A szolgáltatás nyújtása közhatalmi rendelkezésen alapul és a szolgáltató szervezetet szolgáltatási, illetve a szolgáltatás nyújtását biztosító szerződéskötési kötelezettség terheli a fogyasztóval szemben.
 
5.2. A közüzemi szolgáltatók közhatalmi engedélyben meghatározott körben és területen, rendszerint kizárólagos szolgáltatásnyújtási jog alapján, szolgáltatási kötelezettség terhe mellett biztosítják a szolgáltatásokat.
 
5.3. Az állam a szolgáltatók és a fogyasztók közötti jogviszony részletes szabályait ún. közüzemi szabályzatban határozza meg. (Ma már csak a távhőszolgáltatásnál!)
 
5.4. A közüzemi szolgáltatásokat - jellemzően - gazdasági társasági formában szervezik meg és a szolgáltatások korlátozott piaci viszonyok között kerülnek értékesítésre.
 
5.5. A közszolgáltatás kötelező igénybevétele elrendelhető.

a közüzemi szolgáltatások megszervezése során a következő három alapelvet kell érvényesíteni:
 
6.1. egyetemes hozzáférés;
 
6.2. megfelelő mennyiség és minőség, valamint
 
6.3. a megfizethetőség biztosítása.
 
E követelményrendszer azt jelenti, hogy az adott közszolgáltatást a szolgáltató köteles a jogszabályokban vagy/és a közüzemi szerződésekben meghatározott mennyiségben és minőségben, folyamatosan, a földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül minden fogyasztó számára a fogyasztó által megfizethető ár ellenében biztosítani.

7.1. A közüzemi szolgáltatások többségénél ún. hatósági ármegállapítás érvényesül, illetve az állam e szolgáltatásokra előírja a legkisebb költség elvének alkalmazását.
 
7.2. A legkisebb költség elve azt jelenti, hogy az állam a hatósági árban csak az indokolt költségeket ismeri el.
 
7.3. Az árak így nem a piaci kereslet-kínálat alapján, hanem az állam (önkormányzat) által elismert, indokolt költségek és a gazdálkodó szervezetet megillető „tisztességes” haszon figyelembe vételével vagy valamely erre jogosított állami szerv, vagy a helyi önkormányzat által kerül megállapításra. (Az árképzés állami befolyásolásával biztosítható, hogy a szolgáltatások elérhetőek legyenek az alsó jövedelmi kategóriába tartozók számára is.)

(Ptk.387-388.§)
 
8.1. A szolgáltató és a fogyasztó (a szolgáltatás igénybevevője) között jön létre.
 
8.2. A szolgáltató – jogszabályban meghatározott eseteket kivéve – a fogyasztó igénye esetén köteles a szerződés megkötésére.
 
8.3. A közüzemi szerződés alapján a szolgáltató folyamatosan és biztonságosan köteles a fogyasztó által meghatározott közüzemi szolgáltatást nyújtani és azért a fogyasztó a szerződésben vagy jogszabályban meghatározott időszakonként és módon díjat fizet.
 
8.4. Jogszabály előírhatja, hogy a szerződés a szolgáltatás igénybevételével létrejön.
 
8.5. A szolgáltató a szerződés megkötését csak jogszabályban meghatározott esetekben tagadhatja meg, a szerződés tartalmát csak jogszabályban meghatározott feltételektől teheti függővé.
 
8.6. A szolgáltató a megrendelővel szemben a teljesítést csak jogszabályban meghatározott esetekben szüneteltetheti, vagy korlátozhatja és
 
8.7. a szerződést csak a jogszabályban előírt feltételek teljesülése esetén mondhatja fel.

A várhatóan 2010-ben hatályba lépő új Ptk. a jelenleg hatályostól eltérően a közüzemi szolgáltatások igénybevételére létrejött szerződést a vállalkozási szerződés altípusának tekinti. A szerződési cél ugyanis valójában nem energiahordozók (gáz, villany) tulajdonjogának megszerzése, hanem sokkal inkább a tág értelemben vett közüzemi szolgáltatások biztonságos és folyamatos biztosítása, amelyért a szolgáltatás megrendelője a tartós, folyamatos jogviszony alatt a szerződési feltételek szerinti időközönként (havonta, negyedévente, évente stb.) visszatérően fizeti a díjat. A díj csak a szolgáltatás tényleges nyújtása esetén jár (eredménykötelem). A szolgáltatás nyújtása során a szolgáltató köteles eleget tenni a külön törvényben előírt feltételeknek.
 
A közüzemi szolgáltatások ma már igen szerteágazóak lehetnek: ide tartozik a villany,
 
gáz, távhő, víz, szennyvíz (csatorna) szolgáltatás, szemétszállítás, telefon (mobiltelefon), televízió, rádió jeltovábbítás (kábeltévé), az internet szolgáltatás, postai szolgáltatások (újság előfizetés) stb.
 
A közszolgáltatási szerződésnek a tövényben való megjelenítése változatlanul azt a fontos elvi közelítést fejezi ki, hogy a közüzemi szolgáltatások nyújtása nem közhatalmi, hanem polgári jogi, tehát az egyenjogúság és mellérendeltség által meghatározott szerződési jogviszony keretei között történik, alapvetően a megrendelő (gyakran fogyasztó) érdekeinek szem előtt tartásával (Bírósági Döntések Tára 2000. évi Első évfolyam 12. szám 330. számú jogeset). A részletes (garanciális) rendelkezések viszont a külön jogszabályokra tartoznak. A nem közüzemi szolgáltatásokra viszont a vállalkozási szerződés általános szabályai irányadóak.

általában meghatározzák:
 
10.1. a jogviszony keretében alkalmazásra kerülő jogi fogalmakat,
 
10.2. a közszolgáltatás mibenlétét;
 
10.3. a szolgáltató tájékoztatási kötelezettségét a szolgáltatás igénybevételi lehetőségeiről;
 
10.4. a fogyasztói igénybejelentés és szerződéskötés szabályait;
 
10.5. a szolgáltató és a fogyasztó közötti közüzemi szerződés követelményeit;
 
10.6. a szolgáltatás mennyiségének és minőségének a mérésére vonatkozó előírásokat;
 
10.7. az elszámolás módját;
 
10.8. a szerződésszegés következményeinek szabályait.

Akkor rendelhető el, ha a szolgáltatás igénybevétele környezetvédelmi, közegészségügyi vagy műszaki biztonsági okokból a közérdek védelme érdekében indokolt.
 
11.1. Környezetvédelmi és közegészségügyi megfontolások alapján a jogszabály erejénél fogva kötelező pl. a szervezett szemétszállítás igénybevétele.
 
11.2. Ugyanilyen okból a helyi önkormányzat jegyzője elrendelheti, hogy az ingatlant – akár a tulajdonos akarata ellenére – bekössék a csatornahálózatba
 
11.3. A műszaki biztonság indokolja, hogy a kéményseprő ipari szolgáltatást minden olyan ingatlantulajdonos köteles igénybe venni, akinek az ingatlanán kémény található.

12.1. a fogyasztó, akinek az érdekében (alapvető szükségletei kielégítésére) a szolgáltatás megvalósul,
 
12.2. a közüzemi szolgáltató, aki korlátozható nyereséggel, ugyanakkor garantált (és csökkent kockázatú) piacon gazdasági tevékenységet folytat, továbbá
 
12.3. a közhatalom, amelynek felelősséget kell vállalnia a közüzemi szolgáltatások rendelkezésre állásáért (működőképességéért) és igénybevehetőségéért (megfizethetőségéért).

13.1. A villamos energia és a földgázpiac fokozatos átalakulása (libelarizáció-piacnyitás) miatt szükséges új szabályozás 2008-ban a villamos energia, 2009-ben a földgáz közüzemi szolgáltatás helyett az EGYETEMES SZOLGÁLTATÁS-t vezette be
 
13.2. Az új modellben az elosztói és kereskedelmi funkciók szétválnak, az egyetemes szolgáltató vagy a versenykereskedő csak magát a villamos energiát, illetve földgázt biztosítja, azonban a hálózati hozzáférést a hálózat tulajdonosa, az elosztói engedélyes teszi lehetővé.
 
13.3. Az áram és a földgáz fogyasztóknak történő értékesítésével kizárólag az erre – a Magyar Energia Hivataltól – engedélyt szerző ún. egyetemes szolgáltatók (továbbiakban:ESZ) és kereskedők foglalkozhatnak.
 
13.4. Ezek a kereskedők ( ESZ) csak eladják az áramot és földgázt, annak eljuttatása a fogyasztóhoz továbbra is – hatósági ár ellenében – a jelenlegi hálózatok üzemeltetőjének (az ún. elosztónak) a feladata.
 
13.5. A fogyasztó – a választott egyetemes szolgáltatótól vagy kereskedőtől függetlenül – fizikailag ugyanolyan módon kapja az áramot és a földgázt. A fogyasztó választási lehetősége csak az értékesítést végző cégekre vonatkozik.
 
13.6. A lakossági fogyasztók egyetemes szolgáltatásra is jogosultak. Ennek keretében az egyetemes szolgáltatóktól (meghatározott minőségű villamos energiát és földgázt vásárolhatnak méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható árakon.
 
13.7. A közüzemi szolgáltatók ellátási területükön kötelesek egyetemes szolgáltatás nyújtására az egyetemes szolgáltatást választó lakossági fogyasztók részére.
 
13.8. A felhasználók és a kereskedők (ESZ) az áramot és a földgázt szabadpiaci körülmények között szerezhetik be, illetve értékesíthetik azt.
 
13.9. A lakossági fogyasztók egyetemes szolgáltatásra is jogosultak. Ennek keretében az egyetemes szolgáltatóktól (meghatározott minőségű villamos energiát és földgázt vásárolhatnak méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható árakon.
 
13.10. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó eldöntheti, hogy a szabadpiacra lép, vagy marad az egyetemes szolgáltatónál. (Ez utóbbi esetben semmilyen adminisztrációs terhe nincs a felhasználónak, hiszen a felhasználók számára a szerződéses kapcsolatok jogutódlását a törvény biztosítja.)
 
13.11. Az egyetemes szolgáltatás díja:
 
13.11.1. Az ESZ hatóság által ellenőrzött árszerkezetben és árszinten adják az áramot és a földgázt. (A kereskedők a piaci viszonyok függvényében határozzák meg az áraikat.)
 
13.11.2. Az ESZ ellenőrzött beszerzési költségeit jogszabályban meghatározott és a MEH által ellenőrzött kereskedelmi árréssel növelheti, e két tényező határozza meg az ESZ-ben részesülő felhasználók díjait.
 
13.11.3. Az együttműködő villamosenergia és földgázrendszer használatának vonatkozásában megmarad a miniszteri hatósági árkontroll. (A rendszerhasználati díjak mértékét külön jogszabály állapítja meg.)
 
13.11.4. Az ESZ díja tehát: az energia beszerzési árából és egy hatóságilag megállapított rendszerhasználati (pl. rendszerirányítási, elosztási) díjból, valamint árrésből áll.
 
13.11.5. Az egyetemes szolgáltató negyedévenként módosíthatja árait.

14.1. Az egyetemes szolgáltatót a működési engedélyében meghatározott szolgáltatási területen lévő egyetemes szolgáltatást igénylő jogosultak tekintetében egyetemes szolgáltatási szerződéskötési kötelezettség terheli.
 
14.2. A fogyasztók számára a szerződéses kapcsolatok jogutódlását a törvény biztosítja
 
14.3. A liberalizált piacon minden fogyasztónak három szerződéssel kell rendelkeznie:
 
14.4. Az első a hálózati engedélyessel egyszer megkötendő hálózatra csatlakozási szerződés. Célja annak biztosítása, hogy a villamosenergia,- ill. földgázrendszerre kapcsolt fogyasztási hely megfeleljen a vonatkozó műszakibiztonságtechnikai előírásoknak
 
14.5. A második, hálózathasználati szerződést is a hálózati engedélyessel kell megkötni. Ebben a villamos energia és a gáz szolgáltatásának feltételeit kell rendezni.
 
14.6. A harmadik, energia-vásárlási szerződés a kereskedővel, vagy az egyetemes szolgáltatóval kötendő szerződés. Ebben a számlázás, ügyfélkiszolgálás, fogyasztói kapcsolattartás részleteiről kell megállapodni.
 
14.7. A fogyasztó kérésére az egyetemes szolgáltató, ill. a kereskedő köteles a hálózatra csatlakozási és hálózathasználati szerződéseinek megbízottként vagy bizományosként történő összevont kezelésére. Mindhárom szerződés egy lépésben megköthetővé válhat.
 
(A szerződéseket villamos energiánál 2009. 12.31.-ig, földgáznál 2010. 12. 31-ig. kell megkötni.)

15.1. A közüzemi szolgáltatás közhatalmi rendelkezésen alapul, az egyetemes szolgáltatás jogszabályban meghatározott ellátás-biztonsági szintet nyújtó szolgáltatási csomag és nem egy piaci viszonyoktól „eltérített” szolgáltatás.
 
15.2. Feladata az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók összehasonlítható és átlátható árak ellenében, szabályozott színvonalon (folyamatos ellátás, garantált szolgáltatások, ügyfélszolgálat, mérőleolvasás, elszámolás, számlázás stb.) történő ellátása.
 
15.3. A közüzemi szolgáltatáshoz képest szűkített körű szolgáltatás (a lakossági fogyasztók és földgáznál –2010. 06.30-ig- a 20 m3/óra fogyasztást meghaladó, de a 100 m3/óra fogyasztást el nem érő felhasználók, illetve villamos energiánál a kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helyük tekintetében együttesen 3*25 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználók)
 
15.4. Fokozott fogyasztóvédelem a védendő (szociálisan rászoruló és a fogyatékkal élő) fogyasztók körében,
 
15.5. Egyetemes szolgáltatók szabad piaci beszerzési lehetősége. (ESZ a gázbeszerzésről szabadon dönthet, és a fogyasztói energia árat a költségek alapján határozza meg)

A civil szervezetek gyakorlatilag a rendszerváltás óta aggodalommal tapasztalják, hogy a közműszolgáltatások jogterületét szabályozó rendelkezések inkoherenciája, (pl. azonos fogalmak eltérő elnevezéssel történő használata, egymásnak ellentmondó definíciók és alapelvek megjelenése a normaszövegekben), a kötelezettségek és a szankciók eshetőlegessége egyre növekszik, miközben a rendelkezések a fogyasztók jogos érdekei ellenében egyre inkább a szolgáltatók profit törekvéseit preferálják. Ezen túlmenően - a technikai és kereskedelmi eszközök ill. módszerek bővülésével - növekszik a jogterületek kiterjedése és komplexitása, ami önmagában is jelentősen nehezíti a jogalkalmazások során a fogyasztói jogok védelmét. Néhány példa:
 
16.1. A közüzemi szolgáltatásokra, (mint a villamos energia, a gáz, az ivóvíz-, és csatornaszolgáltatás, a települési hulladék, a távhőszolgáltatás) vonatkozó előírásokat – az ivóvíz-, és csatornaszolgáltatást kivéve - törvények tartalmazzák, ezt csak kormányrendelet. A szaktárcák által készített jogszabályokban a szolgáltatók dominanciája tükröződik.
 
16.2. A fogyasztó helyett felhasználó, elkülönített vízhasználó, bekötési vízmérő szerinti fogyasztó, a szolgáltatást igénybe vevő kifejezés használata.
 
16.3. A távhőszolgáltatás, az ivóvíz, - csatornaszolgáltatás, a települési szilárd hulladékkezelés igénybevétele során a lakóközösséget „kényszerfogyasztókká” tették
 
16.3.1. .A villamosenergia és földgáz esetében a fogyasztó az, aki a szolgáltatást ténylegesen igénybe veszi, ennek keretében a villamos energiát és földgázt saját céljára felhasználja.
 
16.3.2. Az ivóvíz,- távhőszolgáltatás és a települési szilárd hulladékkezelés igénybevétele esetén a külön jogszabályok szerint fogyasztó a lakóközösség, a lakástulajdonos (, aki saját céljára felhasználja az ivóvizet és a távhőt, akinél keletkezik a háztartási hulladék) pedig „elkülönült vízhasználó” illetve „díjfizető”
 
16.4. A távhőtörvény az egy hőközponthoz tartozó lakóközösséget tekinti fogyasztónak (felhasználónak) a lakóközösség egyes tagjait pedig a díjfizetőknek. A távhőszolgáltatással kapcsolatos díjfizetési kötelezettség és más pénztartozás a társasház tulajdonostársait és a lakásszövetkezet tagjait nem terheli egyetemlegesen. Épületrészenként külön-külön történő díjfizetés esetén a felhasználó az egyes díjfizetők, továbbá a díjfizető más díjfizetők díjtartozásának megfizetéséért nem tartozik felelősséggel.
 
16.5. Ugyanakkor az ivóvíz szolgáltatásnál néhány szolgáltatónál kialakult gyakorlat, hogy a nem fizető mellékmérős szerződéseket felmondják ezek vízdíját a lakóközösséggel fizettetik ki.
 
16.6. Távhőszolgáltatásnál a szolgáltatói hőközpont primer oldalán mért hőmennyiséget fizettetnek ki a díjfizetőkkel, akik ugyanakkor egy az átalakítási és csővezetéki hőveszteséggel csökkentett hőmennyiséget kapnak.
 
16.7. A fogyasztóvédelmi törvény 2008. 09.01-i módosítása megváltoztatta a fogyasztó definícióját, így a társasházak csak mediátorokhoz, illetve, a bírósághoz fordulhatnak jogorvoslatért.
 
16.8. A villamos energia és a gázszolgáltatás liberalizációja miatt szükséges jogszabály módosítások következtében a fogyasztók számára egyre bonyolultabbá és átláthatatlanabbá válik a szolgáltatás:
 
16.8.1. Új fogalmakkal kell megismerkedni, pl.:egyetemes szolgáltatás, elosztás, rendszerirányítás, rendszerszintű szolgáltatás, védendő fogyasztó, fogyatékkal élő fogyasztó.
 
16.8.2. A rá vonatkozó előírásokat több helyen, így az egyetemes szolgáltatási és az elosztási üzletszabályzatban találja meg.
 
16.8.3. Az eddigi Közüzemi Szerződés helyett minimum két (egyetemes szolgáltatói és elosztói) szerződéssel kell rendelkeznie.
 
16.8.4. A számla túl részletes, a fogyasztó számára érthetetlen tételeket tartalmaz.
 
16.9. Nincs olyan jogszabály, amely a közszolgáltatások rendszerét (a szaktárcák esetlegességeitől mentesen) szabályozná, és a módosítás igényével összhangot teremtene a PTK, a társasházi törvény a fogyasztóvédelmi törvény és az egyes közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó törvények között. A központi közigazgatásban, (államigazgatásban) nincs olyan szervezet, amely átlátná a közüzemi szolgáltatásokat, a rájuk vonatkozó jogszabályokat.
 
16.10. A törvényhozók felelőssége, hogy a fogyasztói érdekek jogszabályi megjelenítése még mindig parciális és deklaratív (annak ellenére, hogy ma már létezik egy fogyasztóvédelmi törvény), de hiányoznak az alkotmányos alapelvek, hiányzik a törvényességi felügyeletek teljes körű kijelölése, hatékony működtetése. Néhány példa:
 
16.10.1. Közös képviselőknek nincs törvényességi felügyelete.
 
16.10.2. A méréssel, számlázással, díjfizetéssel kapcsolatos fogyasztói panaszok intézésére nincs hatóság kijelölve az ivóvíz szolgáltatásnál, a távhőszolgáltatásnál.
 
16.11. Az energia szolgáltatás liberalizációja miatt szükséges jogszabály módosítások következtében a fogyasztók, ill. érdekvédelmi szervezeteik számára egyre átláthatatlanabbá és ellenőrizhetetlenebbé válik a szolgáltatás és a fogyasztói jogérvényesítés is.
 
16.12. A fogyasztók biztonsága és a hatékony jogérvényesítés érdekében szükséges lenne a közüzemi szolgáltatásoknak alkotmányos ill. átfogó és egységes törvényi szabályozása a PTK, fogyasztóvédelmi, társasházi és mérésügyi törvények, továbbá ágazati jogszabályok harmonizálásával illetve egy közszolgáltatási kerettörvény magalkotásával