Hulladékártalmatlanító létesítmény csak a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és a környezetvédelmi hatóság engedélyével létesíthető /[1] 19.§.(2)/.
 
Új, települési hulladék lerakására szolgáló létesítmény kizárólag térségi célokra építhető /[1] 19.§.(4)/.

A közszolgáltatóval szemben különböző feltételeket támaszt a törvény, annak érdekében, hogy biztosított legyen az ellátandó feladathoz szükséges szakmai követelményrendszer, valamint a törvény egyebek mellett bizonyos esetekre vonatkozóan rendelkezik a közszolgáltatási szerződés legrövidebb, illetve leghosszabb időtartamáról, és a szerződés felmondásának lehetőségéről is.
 
A települési önkormányzat képviselő-testülete - ha közbeszerzési eljárás lefolytatására került sor /[1] 28.§.(1)/, a közbeszerzési eljárás nyertesével - a közszolgáltatás ellátására szerződést köt (ami azt jelenti, hogy - a főváros kivételével - egy településen egyetlen kijelölt szolgáltató működhet).
 
A szerződést a települési hulladék ártalmatlanítását végző hulladékkezelővel legalább 10 évre szólóan kell megkötni /[1] 28.§.(2)/.
 
A kizárólag a hulladék begyűjtésére, illetve szállítására vonatkozó szerződést legfeljebb 10 évre szólóan lehet megkötni /[1] 28.§.(3)/.
 
A közszolgáltatási szerződés felmondási ideje legalább hat hónap. Ha erre sor kerül, az önkormányzatnak haladéktalanul intézkednie kell a közszolgáltatás ellátásáról /[1] 28.§.(7)/.

Az önkormányzatok kötelező feladata a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezése és fenntartása : vagy önálló közszolgáltatás megszervezésével, vagy egymáshoz közeli önkormányzatokkal közös gazdálkodó szervezetekhez való csatlakozással /[1] 21.§/.
 
Az [1] törvény meghatározza a gyártó, a forgalmazók, a fogyasztók ill. ingatlantulajdonosok, a szolgáltatók, az önkormányzati képviselő testületek és jegyzők kötelességét.
 
A fogyasztó köteles /[1] 13.§.(2)/az ingatlanán keletkező hulladékot a jogszabályok betartásával (pl. a veszélyes hulladékok esetében elkülönítetten) gyűjteni, a szolgáltató által rendszeresített gyűjtőedényben a feljogosított szolgáltatónak átadni, és megfizetni a kezelés költségeit /[1] 20.§/. A szolgáltatás kötelező igénybevétele alól mentesülnek azok, akik a hulladék kezeléséről megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maguk gondoskodnak.
 
Megjegyzés 5.1 :
 
A szabatosnak nem mondható törvényi fogalmazások mögött talán ez az az indok, amelynek alapján a szilárd és folyékony hulladék összegyűjtése, elszállítás és ártalommentes elhelyezése kikerült a kötelezően igénybe veendő közszolgáltatások törvényi Szabályozásából /[14]/.
 
 
 
Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben állapítja meg /[1] 23.§/

• a helyi közszolgáltatás tartalmát, az ellátott terület határait,
   
  
• a közszolgáltató kijelölését,
   
  
• a közszolgáltatás ellátásának ill. igénybevételének rendjét és módját, a szereplők jogait és kötelezettségeit (beleértve az egyes ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat) és a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit,
   
  
• a szerződés létrejöttének módját és feltételeit, ill. főbb tartalmi elemeit
   
  
• az önkormányzatnak jogszabályban nem rendezett feladat- és hatáskörétt,
   
  
• az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét,
   
  a személyes adatok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,
   
  

A közüzemi szolgáltatónak az ingatlantulajdonostól a gyűjtés helyéről - a környezetvédelmi és a közegészségügyi követelmények betartásával, továbbá az önkormányzat rendeletében meghatározott eseti ill. rendszeres gyakorisággal - el kell szállítani a települési szilárd hulladékot, valamint - az ingatlantulajdonos előzetes bejelentése alapján, és az ideiglenes tárolásra szolgáló létesítmény kapacitásától függően - a települési folyékony hulladékot /[2] 19.§.(1)/.
 
Ha a települési szilárd hulladék bomló szerves anyagokat tartalmaz, az elszállítását legalább heti egy alkalommal, továbbá a lomtalanítást évente legalább egy alkalommal kell elvégezni /[2] 9.§/
 
Települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységnek minősül a hulladékkezelés (gyűjtés, a rendszeres és alkalmi begyűjtés, szállítás, előkezelés, tárolás, hasznosítás, ártalmatlanítás, továbbá a települési hulladékkezelő létesítmény üzemeltetése /[2] 2.§/.
 
A szolgáltató köteles /[1] 25.§.(3)/a díjmegállapítással összefüggésben előzetes költségkalkulációt (részletes költségelemzést), és utólag részletes költségelszámolás készíteni /[1] 28.§.(1)/.

A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan, kell megállapítani, figyelembe véve a szolgáltatás jellegét, (pl. időszakos, folyamatos), továbbá a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét /[1] 25.§.(1)/. A díjnak fedezetet kell biztosítania a szolgáltató hatékony működéséhez és a közszolgáltatási alaptevékenységének fejleszthető fenntartásához szükséges költségekre, másrészt ösztönöznie kell a szolgáltatás biztonságos és legkisebb költségű ellátását, a kapacitások hatékony kihasználását, valamint a hulladékkeletkezés csökkentését /[3] 3.§.(1)/.
 
Az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, és az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét az önkormányzatnak rendeletben kell megállapítani /[1] 23.§ f)/.
 
Az időszakosan használt (pl. üdülő-) ingatlanok esetében a díjat a település jellegétől függően, és a használat időtartamával arányosan kell megállapítani /[1] 25.§.(2)/, tehát a díjfizetési időszak helyett a használati szezon időtartamát kell alapul venni /[3] 9.§.(2)/.
 
Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában is hangsúlyozta, hogy az önkormányzati rendeletalkotással szemben lényeges követelményként fogalmazható meg, hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen.
 
Megjegyzés 7.1 :
 
Az Alkotmánybíróság ennek ellenére a konkrét esetben helyben hagyta az önkormányzati rendeleteket, amely az ingatlanok állandó mennyiségű hulladék-kibocsátásának feltételezésével, kvázi átalány jellegű díjak fizetését tette kötelezővé. "Aligha képzelhető el" - mondja az Alkotmánybíróság -, "hogy a háztartás körül keletkezett mindenfajta szemetet természetes úton, környezeti szennyezés elkerülésével semmisítenek meg" (ami a kényelmesebb megoldást, a jogszerűség helyetti a szubjektív vélelmezések álláspontját jelenti). Érdekes módon azonban egy későbbi határozatában /53/2000. (XII. 18.) AB határozat/ viszont megállapítja, hogy amikor "az önkormányzat a lakossági szemétszállítási díj összegét kizárólag a lakóingatlanban lévő lakások számához köti, a szolgáltatást igénybevevőket megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a tényleges szemétkibocsátás mértékéhez igazodóan fizessék a közszolgáltatás díját".
 
A szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűsége elv érvényesülését segíti elő az a rendelkezés, amely szerint biztosítani kell a fogyasztó számára a választás lehetőségét a különböző űrméretű gyűjtőedények közül /[2] 5.§.(2)/ úgy, hogy az elszállított mennyiség (a szolgáltató teljesítése) háztartásonként közelítse a fajlagos hulladékmennyiségnek és a közszolgáltatást igénybe vevőknek a szorzatát. Figyelemmel arra, hogy a fajlagos hulladékmennyiség /[2] 2.§ l)/ a település háztartásaiban, lakásonként és az előző évben keletkezett települési szilárd hulladék mennyisége (kg/fő/év), ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az egyes háztartásokban annyiszor kell többet fizetni a fajlagos hulladékmennyiségnek megfelelő díjnál, ahányan a háztartásban "igénybe veszik a közszolgáltatást".
 
Megjegyzés 7.2 :
 
Ezt a "fogyasztóbarát" rendelkezést ma sehol sem tartják be (amit következmények nélkül meg lehet tenni).
 
 
 
A nem kötelezően ellátandó szolgáltatás költségeit, elszámolását és díját szigorúan el kell különíteni, e költségeket a közszolgáltatás díjából nem lehet finanszírozni /[1] 29.§.(3)/.
 
 
 
A közszolgáltatási díjat az általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek alapján kell meghatározni /[3] 4.§.(1)/, amelyek elkülönítve tartalmazzák /[3] 3.§.(2)/ :

• a települési szilárd hulladék esetében a hulladék begyűjtésének, szállításának, szelektív gyűjtésének a költségeit (beleértve az eszközök pótlását és korszerűsítését is), a létesítményeknek az utógondozásra, ill. monitorozásra is kiterjedő ártalmatlanítási költségeit, a számlázás és díjbeszedés költségeit, a környezetvédelmi kiadásokat és ráfordításokat;
• a települési folyékony hulladék esetében a begyűjtésnek, a szállításnak és ártalmatlanításnak, ill. nem szennyvíztisztítóban történő elhelyezés esetében az utógondozásra és a monitorozásra is kiterjedő költségeit.
   
  

Díjcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni a költségvetési támogatást, a melléktermékek hasznosításából származó bevételt /[3] 3.§.(3)/.
 

 
A díjrendelet elfogadását megelőzően /[1] 25.§.(2)/ a szolgáltatónak - az alaptevékenység szigorú elkülönítésével - részletes költségtervet (díjkalkulációt) kell készítenie, amelyet a jegyző terjeszt elő /[3] 5.§/.
 
Ha a díjat az önkormányzat az indokoltnál alacsonyabb mértékben állapítja meg, ill. díjkedvezmény, mentesség, vagy ingyenesség alkalmazását írja elő, a különbséget ill. költségeket díjkompenzáció formájában köteles a közszolgáltatónak megtéríteni /[3] 3.§.(3)/.
 

 
A prognózison alapuló díjkalkuláció utólagos ellenőrzését szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a szolgáltató köteles az alaptevékenységéről évente részletes költségelszámolást készíteni, és azt az önkormányzatnak benyújtani /[1] 29.§.(1)/.
 

 
A szilárd, ill. folyékony települési hulladék kezelésének díját legalább egyéves díjfizetési időszakra kell meghatározni /[3] 2.§.(1)/.
 
Az éves díj általában tartalmazza a szolgáltató által meghirdetett évi (egy- vagy többszöri) lomtalanítás költségét is, továbbá azt a térítés mentes lehetőséget, miszerint a fogyasztó meghatározott tömegű hulladékot saját beszállítással is átadhat a hulladékkezelő telepen.
 
A díjszámítás módszertanát, ill. az esetlegesen alkalmazott kalkulációs sémát (díjképletet, és annak elemeit) is részletesen meg kell határozni és közzé kell tenni /[3] 2.§.(3)/.
 

 
A települési szilárd hulladék kezelésének díja egytényezős vagy kéttényezős lehet /[3] 2.§.(2)/.
 

 
7.1 Az egytényezős közszolgáltatási díj alkalmazása esetén /[3] 7.§.(1)/ a települési szilárd hulladék kezelésére vonatkozóan az egységnyi díjtételt a költségek és ráfordítások, valamint a várható szolgáltatási mennyiség hányadosaként [Ft/kg] kell megállapítani. A várható szolgáltatási mennyiség a település háztartásaiban /[3] 7.§.(2)/ a díjfizetési időszakot megelőző évben keletkezett, és a szolgáltató által kezelt települési szilárd hulladék mennyisége (kg/év).
 
A fizetendő díj az egységnyi díjtétel és a díjfizetési időszakban ürített hulladékmennyiség szorzata /[3] 7.§.(3)/.
 
Az ürített hulladékmennyiség az edényszám, az ürítési szám és a tömegben vagy térfogatban meghatározott hulladékmennyiség szorzata /[3] 7.§.(4)/.
 
Megjegyzés 7.1.1 :
 
A [kg] mértékegységben mért szolgáltatási teljesítmény egzakt fogalom, ugyanis a szállító járműveket a telephelyen mérlegelik. A jogszabályok azonban nem rendezik azt az eljárást, amely szerint a kg-ban meghatározott szolgáltatási mennyiséget térfogat mértékegységre kell átszámítani, amelynek során egy változó [l/kg] fajsúlyt kellene alkalmazni (ami már csak becslésen alapulhat, és nem felel meg a ténylegesen elvégzett közszolgáltatás fogalmának).
 
Az önkormányzatok ezért azután nem is foglalkoznak a fajlagos hulladék-mennyiséggel : a településen lévő összes edény térfogatára vetítik a költségeket, és ezt fizettetik meg a fogyasztókkal, függetlenül attól, hogy erre az elméleti maximális szolgáltatási teljesítményre soha nem kerül sor.
 
Megjegyzés 7.1.2 :
 
A hatályos rendelkezéseinek /[1]-[2]-[3]/ összevetésével egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy a jogalkotó a szilárd hulladékkal kapcsolatosan fizetendő lakossági díjakat

• az előző (teljes, naptári) évben keletkezett,
• a ténylegesen (igazolhatóan) elszállított,
• a települési (nem a régiós adatokkal kevert), és
• a háztartási (nem intézményi, üzleti vagy ipari hulladékkal növelt)

hulladék mennyiségéből számított fajlagos hulladékmennyiség alapján (kg/fő/év) rendeli meghatározni. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a fogyasztónak joga van olyan edényméretet választani, amivel ürítési gyakoriság mellett háztartásonként közelíthető /[2] 5.§.(2)/ a fajlagos hulladékmennyiségnek és a közszolgáltatást igénybe vevőknek a szorzata, akkor ez magyarul annyit jelent, hogy az egyes háztartásokban annyiszor kell többet fizetni a fajlagos hulladékmennyiségnek megfelelő díjnál, ahányan a háztartásban igénybe veszik a közszolgáltatást.
 
 
 
7.2 A kéttényezős közszolgáltatási díj esetében a díj az egységnyi díjtételek alapján számított ürítési díj és alapdíj (rendelkezésre állási díj) összege /[3] 8.§.(2)/.
 
Az egységnyi díjtételt az üzemelési, felújítási és rekultivációs költségek és ráfordítások, valamint a várható szolgáltatási mennyiség hányadosaként kell megállapítani /[3] 8.§.(1)/.
 
Az ürítési díj az egységnyi díjtétel és az ürített mennyiség szorzata. Az ürített hulladékmennyiség az edényszám, az ürítési szám és a tömegben vagy térfogatban meghatározott hulladékmennyiség szorzata /[3] 8.§.(3)/.
 
Az alapdíj (rendelkezésre állási díj) az alábbi költségek éves összegének az ingatlanra számított része /[3] 8.§.(4)/, amely a közszolgáltatási díjnak legfeljebb a 40%-a lehet /[3] 8.§.(5)/ :

• a számlázás és díjbeszedés költsége,
• a környezetvédelmi kiadás és ráfordítás,
• a jogszabályon alapuló környezetvédelmi beruházások, ill. a mérések és vizsgálatok költsége,
• az eszközök és létesítmények felújítását, pótlását, korszerűsítését, bővítését és rekonstrukcióját szolgáló kiadások és ráfordítások.
   
  

7.3 Számos településen alkalmazzák a zsákos gyűjtési módszert, amely eleget tesz annak a követelménynek, miszerint a települési hulladék gyűjtése és tárolása csak zártan, gyűjtőedényben történhet /[2] 4.§.(1)/. A korábbi kormányrendeletek a speciális hulladékgyűjtő zsákot a gyűjtőedények kategóriájába sorolják /[9] 8.§.(4)/, és úgy rendelkeznek, hogy a vegyesen gyűjtött települési szilárd
 
hulladék begyűjtésére szolgáló zsáknak a közszolgáltatótól való megvásárlása, egyidejűleg jelenti a térfogattal azonos hulladékmennyiség kezelési költségének megfizetését is /[8] 8.§.(1)/.
 
Sajnálatos módon sem a korábbi, sem a hatályos jogszabályok nem határozzák meg a zsákos gyűjtés alkalmazási feltételeit. A /[2] 7.§.(5)/ kormányrendelet is csak arról rendelkezik, hogy a zsákos gyűjtés esetében az elkülönített hulladékgyűjtésre sárga színű, biohulladék esetében színtelen zsákot kell alkalmazni és a zsákot felirattal kell ellátni.
 
Megjegyzés 7.3.1 :
 
Az önkormányzati rendeletek szerint a zsákot egyrészt csak azokon a településrészeken lehet alkalmazni, ahová nem jut el a szolgáltató gyűjtőjárata, másrészt csak abban az esetben, ha kifizeti a "szabvány hulladéktároló" (merev falú edényzet) térfogatát meghaladó mennyiségre vonatkozó díjat is. Ez azt jelenti, hogy ki kell fizetni egyszer az edényzet teljes költségét (akkor is ha azt nem használják, ill. nem tudják használni), és csak ezen  felül lehet megvásárolni a zsákot (ráadásul egyszerre több tucatot, egységcsomagban).
 
Nyilvánvaló, hogy a szolgáltató számára az ilyen "megoldás" talált pénz, teljesítés nélküli bevétel, ami egyrészt nélkülözi a jogszabályi felhatalmazást, másrészt tisztességtelen piaci magatartásnak minősül, mivel szolgáltatás nélkül követel ellenszolgáltatást.
 
Megjegyzés 7.3.2 :
 
Kétségtelen, hogy jelenleg a zsákos gyűjtési mód alkalmazása közelíti meg a legjobban azt a követelményt, hogy a fogyasztó csak azért a szolgáltatásért fizessen, amit igénybe is vesz, vagyis amit a szolgáltató el is végez. Ennek azért is van jelentősége a fogyasztó szempontjából, mert az önkormányzatok egyike sem tartja be azt a rendelkezést, hogy az ingatlantulajdonosok különböző űrméretű gyűjtőedények közül választhassanak /[2] 5.§.(2)/, úgy, hogy az elszállított mennyiség háztartásonként arányos legyen a közszolgáltatást igénybe vevők számával. Ettől függetlenül is, az időszakosan lakott ingatlanok esetében, vagy amelyekhez nem jár rendszeresített gyűjtőjármű, mindenképpen indokolt a zsákos begyűjtési mód alkalmazása.
 
 
 
7.4 További hiányossága a jogi szabályozásnak, hogy nem határozza meg a közösen használt hulladékgyűjtő edények alkalmazásának a feltételeit, miközben társasházi lakók zöme, azaz a lakosság jelentős hányada gyűjti a hulladékot a közterületen, álladó jelleggel elhelyezett, nagyméretű edényekben. A díjak megállapításán túlmenően ezzel a gyűjtési móddal kapcsolatban nincs szabályozva a szolgáltatás szereplőinek a felelőssége, a hulladékukat elhelyezők jogosultsága, az edények őrzése, a szabálysértések szankcionálása sem.
 
Megjegyzés 7.4.1 :
 
A közösen használt ill. bérelt edények alkalmazása a családi házas település-részeken is előnyös lenne a fogyasztók szempontjából, hiszen vannak élethelyzetek, amikor a szomszédok rászorulnak egymás segítségére (pl. amikor időseknek kell mozgatniuk a súlyos edényt), vagy az épületek természetes egységet alkotnak (pl. ikerházak, sorházak). Ezen kívül a költségek csökkentésével jár, ha két (vagy több) kisebb edény helyett egy nagyobbért kell fizetni.
 
A közös edény használata a szolgáltatók szempontjából sem jelentene feltétlenül hátrányt, hiszen egyrészt csökken az ürítési manipuláció időigénye (a járatok gyorsíthatók), másrészt csökkenthető az edények választéka is (a kisebb méretek feleslegessé válhatnak). Az viszont igaz, hogy az edény-térfogatok jobb kihasználásával csökkenhetne a nem teljesített szolgáltatások után kapott többlet bevétele.
 
A fogyasztók érdekeit képviselő szervezeteknek szorgalmazni kell az osztott edényhasználat jogi szabályozását, figyelemmel arra, hogy az alkalmazás egyrészt maradéktalanul megfelel a közegészségügyi szempontoknak, másrészt nem sért jogszabályi rendelkezést.
 
 
 
7.5 Generális megoldása lehetne a hulladék-kezelés finanszírozására, ha az önkormányzatok a közszolgáltatás ellenértékét az ingatlanokra kivetett köztehervállalás bevételeiből egyenlítenék ki a szolgáltató felé (amint erre már számos városban van élő példa). Ezáltal a szolgáltatás tényleges költsége is csökken : elmarad a szerződéskötések és a számlázások költsége, a szolgáltató jogviszonya egyedül az őt megbízó önkormányzattal állna fenn. Értelmetlenné válna egyidejűleg a hulladék illegális elhelyezése is, hiszen az ingatlan tulajdonosának külön nem kellene fizetnie a szolgáltatásért

A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a törvény az alapelvek között fogalmazza meg a szennyező fizet elvet, amely szerint a szennyezés okozója, ill. előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért /[1] 4.§ g)/. Ez lényegében azt jelenti, hogy az egyén felelősségét nem viselheti a közösség, mert ez a környezettudatos társadalmi magatartás kialakulása ellen hatna.
 
Az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget az önkormányzatok rendeletben állapítják meg /[1] 23.§ f)/.
 
A közszolgáltatást igénybe vevőknek a települési hulladék kezeléséért közszolgáltatási díjat kell fizetni, kivéve, ha az önkormányzat mentességet állapított meg, vagy a közszolgáltatás ingyenes /[3] 6.§.(1)/.
 
Nem tagadható meg a közszolgáltatási díj megfizetése, ha a közszolgáltató a szolgáltatást felajánlja, ill. a teljesítésére rendelkezésre áll /[3] 6.§.(2)/.
 
A közszolgáltatási díjat számla ellenében, meghatározott időszakonként, utólag kell megfizetni /[3] 6.§.(3)/. A számlának tartalmaznia kell a jogszabályban meghatározott díjképzési elemeket is.
 
A települési szilárd hulladék begyűjtésére szolgáló zsák árának tartalmaznia kell a hulladékmennyiség kezelési költségét is.
 
Ha a hulladékot szelektív gyűjtés keretében begyűjtőhelyen (pl. hulladékgyűjtő udvarban, gyűjtőszigeten) adják át, díj nem számítható fel /[3] 6.§.(5)/.
 
A hulladékgyűjtő udvar, illetve gyűjtősziget használatáért /[2] 7.§.(8)/ a közszolgáltatást igénybe vevő ingatlantulajdonos számára - amennyiben meghatározott szabályok szerint veszi igénybe a közszolgáltatást - a közszolgáltatás díján felül külön díjazás nem számítható fel /[1] 20.§.(3)/.
 
 
 
A díjhátralék és a késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek /[1] 26.§.(1)/.
 
A díjhátralékot, késedelmi kamatot és a felmerült költségeket az ingatlan tulajdonosától, ill. vagyonkezelőjétől kell behajtani. Közös tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdonosok felelőssége Egyetemleges /[1] 26.§.(5)/.
 
Megjegyzés 8.1 :
 
A társasházak vonatkozásában igen lényeges, hogy a tulajdonosok egyetemleges díjfizetési felelőssége csak a közös tulajdon vonatkozásában áll fenn, a magántulajdonú ingatlanrészekben már nem.
 
 
 
Az önkormányzati rendeletek jellemzően megfosztják a társasházakban élőket attól a joguktól, hogy alanyi jogon "egyéni" szerződést kössenek a szolgáltatóval, és arra kényszerítik őket, hogy a szolgáltatás díját a társasházi közös költségből fizessék ki. Ez a rendelkezés nem csak ellentétes a társasházi törvénnyel /[12] 24.§.(1)/ (és a hulladékgazdálkodási törvénnyel is /[1] 26.§.(5)/), amelyek szerint a tulajdonosok egyetemleges felelőssége kizárólag a közös tulajdon vonatkozásában áll fenn, hanem a fogyasztói kényszer-közösségek létrehozásával durván sértik a társasházi lakók fogyasztói érdekeit is, azzal,

• hogy nem csupán a közös tulajdon, hanem egymás magánfogyasztásai vonatkozásában is helytállásra kötelezik őket, méghozzá egyetemleges felelősséggel
• hogy a szolgáltató helyett őket kötelezik az esetleges fizetési hátralékok behajtására is, ami a közös tulajdon fenntartására szolgáló közös költség jogellenesen (a rendeltetésétől eltérő célú) felhasználását jelenti,
• hogy kényszeríti őket arra, hogy a közüzemi díjat ne a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége alapján (és még csak nem is a helyi rendeleteknek - megfelelő liter/lakás/hó mérték szerint), hanem a tulajdoni hányaduk mértékében fizessék, továbbá arra,
• hogy lemondjanak a hulladékszállítási díj megfizetésével kapcsolatos méltányossági és más - törvényben biztosított - kedvezmények igénybe vételéről (pl. akkor, amikor huzamosabb ideig nem tartózkodnak az ingatlanon), hiszen a közös költség megfizetésére értelemszerűen nem vonatkoznak ezek a kedvezmények, ill. díjmérséklések,
   
  

Megjegyzés 8.2 :
 
Ezzel a "jelenséggel" kapcsolatban a fogyasztóvédelemnek rá kell mutatni arra, hogy a jogszabályok nem ismerik az "osztott edényhasználat", ill. a "közös szerződés" fogalmát, így nem is szabályozzák annak feltételeit.
 
Nem legalizálható az ilyen (ex lex) helyzet azért sem, mert a magántulajdonokra is kiterjedő hatállyal megkötött szerződés gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező társasházközösség egyösszegben megvásárolja a szolgáltatást, majd kvázi jogosulatlan szolgáltatóként továbbszámlázza azt a magántulajdonosoknak, ill. - a szolgáltató helyett - felhatalmazás nélküli jogosultként beszedi a közüzemi díjakat. Ilyenkor a tényleges fogyasztók egyrészt (a számviteli törvényt sértve) számlát sem kapnak az ellenszolgáltatás teljesítéséről, másrészt a társasház megdöbbentő módon felülbírálja a hatósági ár megállapítóit is azzal. hogy a továbbszámlázott díjat (alapesetben) a tulajdoni részaránytól (az ingatlan nagyságától) teszi függővé.
 
 
 
A közszolgáltató havonként, vagy negyedévenként utólagosan a díjról számlát bocsát ki, amit az ingatlantulajdonos általában a számla kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles kiegyenlíteni. A számla adataival és összegével kapcsolatban az ingatlantulajdonos a Közszolgáltatónál írásban kifogást emelhet, de ennek a számla kiegyenlítésére vonatkozó kötelezettség teljesítésére halasztó hatálya nincs. A kifogásra, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül a közszolgáltatónak válaszolni kell.
 
Túlszámlázás esetén a többletösszeget és annak időarányos kamatait a Közszolgáltató visszafizeti vagy az ingatlantulajdonos írásbeli kérelmére azt a soron következő, esedékes díjfizetési kötelezettségbe beszámítja.

A települési hulladékkal kapcsolatos engedélyezés és ellenőrzés a kormányrendelet mellékletében meghatározott szakhatóságok bevonásával történik /[2] melléklet/.
 
A hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és hatósági előírások megtartását a környezetvédelmi hatóság rendszeresen ellenőrzi A hulladékkezelési tevékenységek, szolgáltatás engedélyezése során az elsőfokú hatósági jogkört a Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség gyakorolja, szakhatóságként közreműködik az ÁNTSZ kistérségi (fővárosi, kerületi) intézete.
 
Települési szilárd és folyékony hulladék hulladékkezelő létesítményének engedélyezése a tevékenység végzésének ellenőrzése az önkormányzat jegyzőjének feladata, szakhatóságként közreműködik az ÁNTSZ kistérségi (fővárosi, kerületi) intézete.
 
A települési önkormányzat jegyzője a települési önkormányzat hulladékkezelési feladatait teljesítve /[7]/

• rendszeresen ellenőrzi a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és hatósági előírások megtartását.
• az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi a hulladék tulajdonosát, az ingatlan tulajdonosát (ha az előbbi kiléte nem állapítható meg), ill. a közterületen elhagyott hulladék esetében a települési önkormányzatot,
• környezetvédelmi hatóságként eljár a hulladékkezelési közszolgáltatási díjhátralék behajtása során;
• ellenőrzi a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek szelektív gyűjtését, valamint a közszolgáltatás keretében történő begyűjtésük szabályainak betartását.
   
  

Az ellenőrzésre jogosultak szabálysértési feljelentést tehetnek és - jogszabályban meghatározott körben - szabálysértési bírságot, ill. hulladékkezelési bírságot szabhatnak ki.
 
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó fogyasztóvédelmi hatáskörét, feladatait a külön törvények tartalmazzák (távhő, gáz, villamosenergia), így a hulladékkal kapcsolatos panaszaival a fogyasztó csak a Békéltető Testületekhez, ill. a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért.
 
Megjegyzés 9.1 :
 
Sem az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, sem felügyelete szerve, a Környezetvédelmi és Vízügyi minisztérium nem foglalkozik fogyasztóvédelemmel, fogyasztóvédelmi hatósági jogkörük nincs. Az önkormányzat jegyzőjének feladata is elsősorban környezetvédelmi és nem fogyasztóvédelmi.

A fogyasztók érdekeit képviselő szervezeteknek szorgalmazni kellene:
 
10.1 a jelenlegi jogszabályok hatályosulásának átfogó vizsgálatát (miért nem tartják be a fogyasztók védelme szempontjából fontos rendelkezéseket, kell-e változtatni, ill. hogyan lehet szankcionálni a megsértésüket);
 
10.2 olyan vizsgálatot, amely lehetővé tenné a települési szilárd hulladék lakossági szektorból közteherviseléssel történő kezelésének jogszabályi előkészítését, figyelemmel arra is, hogy ma már számos településen "egyen" díjszabást alkalmaznak az egyes ingatlanokra (függetlenül a tényleges hulladék-kibocsátástól, továbbá arra is, hogy a díjtartozás adók módjára hajtható be'
 
10.3 a hulladék-kezelési közszolgáltatásnak részleges közteherviseléssel történő megoldását célzó vizsgálatát, amely szerint csak a rendelkezésre állási költségeit kellene a települési ingatlanok tulajdonosainak - állandó díjelemként, pl. kommunális adó formájában - ellentételezni, ugyanakkor a változó költséget kizárólag a ténylegesen elszállított hulladék mennyiségével arányosan kellene meghatározni;
 
10.4 annak a jogszabály-módosításnak az előkészítését, amely szerint a díjmegállapítás során figyelembe kellene venni az előző díjfizetési időszakra vonatkozó adatokkal végzett költségelemzés (előkalkuláció), és a tényszámokon alapuló költségelszámolás (utókalkuláció) közötti előjeles különbséget (költség és bevételi oldalon egyaránt);
 
10.5 olyan egyértelmű rendelkezések meghozatalát, amelyek a hulladék kezelés vonatkozásában is szabályozzák a közüzemi szerződések létrejöttének általános feltételeit és főbb tartalmi elemeit, kötelezővé teszik a szolgáltató üzletszabályzatának a megalkotását és jóváhagyását;
 
10.6 olyan rendelkezés meghozatalát, amely egyértelművé teszi, hogy a társasházban nem csak az osztatlan közös tulajdont képező földrészlet, hanem az egyes öröklakások ill. külön tulajdonosok is önálló ingatlannak minősülnek, ebből következően a közüzemi szerződést a társasházban a közös- és a külön tulajdonok tulajdonosaival is meg kell kötni;
 
10.7 olyan egyértelmű rendelkezés meghozatalát, amely az egyéni felelősség, ill. a "szennyező fizet" elvet hangsúlyozza, azt, hogy a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételével kapcsolatos díjfizetési kötelezettség és más pénztartozás a társasház tulajdonostársait és a lakásszövetkezet tagjait nem terheli egyetemlegesen, a díjfizetők más díjfizetők díjtartozásának megfizetéséért nem tartoznak felelősséggel, továbbá a jogszabályban meghatározott kedvezményekhez vagy a szolgáltatás ingyenességéhez fűződő fogyasztói jogok esetükben sem csorbulhatnak;
 
10.8 a zsákos gyűjtési mód önálló alkalmazásának feltételeit meghatározó jogszabály létrejöttét;
 
10.9 a gyakorlatban létező osztott edényhasználat jogi szabályozását, figyelemmel arra, hogy az alkalmazás egyrészt maradéktalanul megfelel a közegészségügyi szempontoknak, másrészt nem sért jogszabályi rendelkezést;
 
10.10 olyan jogszabály létrejöttét, amellyel korlátozni lehetne a fogyasztókat elárasztó, kéretlen információ hulladék (spam) nyomtatott formájának tömeges alkalmazását is.