A távközlés egyike azon kevés szolgáltatásnak, amelynél a szolgáltató és a fogyasztó közötti szolgáltatási szerződés virtuálisan, elektronikus eszközön keresztül – interneten, telefonon – megköthető. Ezeknek az eseteknek az a legnagyobb buktatója, hogy a fogyasztó nem ismeri meg részletesen a szerződés feltételeit, és csak amikor a szolgáltatást igénybe veszi, akkor jön rá arra, hogy ő nem is tudta, mit akar megvásárolni. Ezért a jogalkotó úgy rendelkezett, hogy elektronikus üzletkötésnél a szolgáltatási szerződés megismerésétől, illetve a szolgáltatás igénybevételétől számított 8 munkanap áll a fogyasztó rendelkezésére, hogy a szerződéstől elálljon. A másik nagyon fontos, fogyasztót védő rendelkezés szerint a viták tisztázása érdekében a szolgáltatónak archiválnia kell a megrendelés szövegét és azt kérésre a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Végső soron elvileg e rendelkezések következtében védve van a megtévesztéstől, de azért fő az óvatosság! Sohasem szabad megrendelni az első hallásra szolgáltatást, mindig kérni kell a feltételek elolvasásának lehetőségét, és csakis azután dönteni. Nem árt az, sem ha gyanakvóak a fogyasztók a telefonálóval szemben és szolgáltatói azonosítást kérnek tőlük, mert nem is olyan régen ezerszámra csaptak be előfizetőket olyan ügynökök, akik a régi szolgáltató emberének adták ki magukat és csak egy olcsóbb lehetőséget ígértek – majd egy új előfizetést adtak a becsapott előfizetőknek.
 
Ehhez a kérdéskörhöz tartozik a következő típusú ügynöki tevékenység következménye. A telefonhívás során, annak ellenére, hogy az ügyfél nem adott határozott elfogadó választ, az ügynök szerződésként rögzíti és elindítja az eredeti szolgáltatónál a szolgáltatóváltást. A gyanútlan ügyfélnek akkor kell elkezdeni gyanakodni, amikor az első számlát megkapja az „új” szolgáltatójától és/vagy az eredeti szolgáltatójától a szokásosnál alacsonyabb összegű számlát kap. Ilyenkor zömmel még eredményesen lehet fellépni a nem kívánt szolgáltatás következmények nélküli megszüntetésére. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülethez (OFE) sajnos többnyire azok az esetek jutnak el, amikor a szolgáltató a követelését behajtó cégen keresztül akarja érvényesíteni, ezért ilyenkor már kétséges az eredmény.

Az ember hajlamos arra, hogy megvásároljon olyan árucikkeket, amire semmi szüksége nincs, csak azért, mert olcsónak tűnik. A távközlésben is kihasználják ezt a szokást és olcsó vagy éppen ingyenes mobilt kínálnak, egy vagy két éves kötött tarifájú szerződésért. Így sikerült elérni, hogy ma Magyarországon a lakosság létszámát jóval meghaladó számú előfizetés van. Ráadásul ezek a nagyon sokat tudó szerkezetek olyan mértékű túlfogyasztásra ösztönzik az előfizetőket, amit nem biztos, hogy amúgy a pénztárcájuk megengedhet nekik. A múltban ezek a szerződések ráadásul örökös rabságot jelentettek, mert lemondani csak a lejárat előtt egy hónappal, írásban lehetett, és valljuk be, kevés az az ember, aki két évre visszamenőleg megőrzi a dátum adatait.
 
A OFE ösztönzésére a legnagyobb fogyasztók elfogadtak egy önkorlátozó ajánlást, hogy idejében értesítik az előfizetőket szerződésük lejártáról, továbbá nem használnak automatikus meghosszabbításokat.

A fogyasztói panaszok sokaságát okozza a számlázás. Vagy azért, mert túlzottnak érzik a számla nagyságát, vagy mert a panaszosok olyan hívásokat, letöltéseket találnak, amiknek eredetét vitatják.
 
A legfontosabb tudnivaló, hogy legyünk tisztában telefonálási szokásainkkal, mert így elvileg rendelkezésre áll a választási lehetőség. A Nemzeti Hírközlési Hatóság www.nhh.hu című web oldalán működik a Tantusz nevű rendszer, amelyik, ha megadják a különböző irányokban és időkben szokásos telefonok hozzávetőleges időtartamát, ajánlja a fogyasztónak az ezekhez legmegfelelőbb szolgáltatókat és tarifákat.
 
Nem szabad elfelejteni, hogy ma már teljes a liberalizáció a távközlésben, nem kell ragaszkodnunk a szolgáltatóhoz, mert a szám változatlanul hagyása mellett teljesen vagy részlegesen szolgáltatót válthatnak a fogyasztók.
 
A másik fontos tudnivaló: ha számlázási problémát észlelnek, azonnal jelezni kell a szolgáltató ügyfélszolgálatának, mert csak így lehet bizonyítani az igazat, vagy magyarázatot kérni a problémára.

A technikai fejlődés és a gazdasági megfontolások együttes hatására a személyes ügyfélszolgálati kapcsolat mellé egyre meghatározóbb mértékben a telefonos kiszolgálás lépett. Ezt a hírközlési szolgáltatók részére az elektronikus hírközlési törvény (2003. évi C. tv), továbbá minden ügyfélszolgálatot működtető szolgáltató részére a fogyasztóvédelmi tv (1997. évi CLV. tv) is lehetővé teszi, kiegészítve az internetes kapcsolati elérhetőséggel, de a személyes ügyfélszolgálatnak mindenképpen elsőbbséget nyújt. Kényelmi szempontból egyre többen veszik igénybe a telefonos kapcsolatot, amelynél néhány kritikus pontra mindenképpen ajánlatos odafigyelni.
 
A telefonos ügyfélszolgálatot a call centerekkel működtetik. Ezek a távközlési berendezések tulajdonképpen speciális működtető szoftverrel ellátott alközpontok, hiszen itt nem mellékállomások közötti forgalmat kell kezelni. Az az egyik jellemzőjük, hogy a bejelentkezéskor nem közvetlenül kezelőhöz jutnak az ügyfelek, hanem a szolgálatóra jellemző szolgáltatási paletta szerinti kínálatból válogatnak, menürendszer segítségével érhetnek el a kívánt segítségnyújtó/ügyintézői helyre. A menüben való böngészés, keresgélés az esetek döntő többségében korlátlan ideig is eltarthat, a legtöbb szolgáltató nem fordít az interaktivitásra figyelmet – jóllehet ez a tudás a működtető szoftverben benne van, csak aktiváltatni kell! Emiatt előfordulhat, hogy percekig várakozunk egy-egy pontban, és ezalatt semmi sem történik. De az is előfordulhat, hogy megunva az esetleges felesleges várakozást, bontani akarjuk a hívást, de nem jól tesszük helyre a kézi beszélőt és így a kapcsolat továbbra is fennmarad.
 
Miután a vonatkozó törvényi szabályozás nem ismeri a hívott oldali kényszerített bontás fogalmát, így ez a kapcsolat addig marad fenn, amíg a kezdeményező hívó észre nem veszi ezt az állapotot, vagy a hívott oldalon nem történik beavatkozás. Ezek a hívások részint esemény szerinti szerint tarifázással, részint olcsó helyi tarifával épülnek fel, de egy több órás, több napszakon át fennálló kapcsolatban tetemes összeget lehet összehozni. Hangsúlyozni kell, hogy ennek az állapotnak az előállása nem alapvetően szolgáltatói, üzemeltetői mulasztás következménye, hanem bármennyire is fájdalmas a hívó előfizető viselkedéséből és/vagy a használt készülék tulajdonságából eredhet. Ezért mindenképpen oda kell figyelni az ilyen hívásoknál, hogy egyrészt a menüben való tartózkodás mindig tudatos cselekvéssor legyen, másrészt meg kell győződni a hívás tényleges elbontásáról. Ilyen jellegű panaszt a távbeszélő szolgáltatónak természetesen ki kell vizsgálni, de ez a vizsgálat csak a hálózati elemek működésbeli állapotára vonatkozhat.
 
Jó hír, hogy az OFE, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NHH) informális kapcsolatának köszönhetően a call centerek működésére vonatkozó anomáliákat a hatóság piacfelügyeleti eljárás keretében vizsgálja.

A tapasztalatok alapján a szerződésekkel és a szolgáltatói magatartással kapcsolatos problémák sorozata mellett egyre inkább növekszik az internet alapú szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos tájékozatlanság, és az ebből következő megtéveszthetőség – ami döntő mértékben szintén szolgáltatói magatartásra, reklámokra vezethető vissza. Ezen belül kiemelkedő helyet foglalnak el a szélessávú internetezéssel kapcsolatos panaszok.
 
A vezetékes szolgáltatók által kínált szélessávú díjcsomag általában a nevében hordoz egy sebességre utaló jelzést Az ilyen típusú díjcsomagokat korlátlannak nevezzük, az adatforgalmazásnak gyakorlatilag sem a hálózaton töltött idő, sem a forgalmazott mennyiség nem szab korlátot. Azt azonban egyetlen szolgáltató sem garantálja, hogy az elnevezésben a sebességre utaló mértéket ténylegesen el is éri az ügyfél. A szolgáltatók arra kötelezettek az NHH tavaly hatályba léptetett szabályzása alapján, hogy az általános szerződési feltételekben (ászf) és természetesen a szerződésekben is szerepeltessék a garantált sebesség értékét (le- és feltöltés), amit minden forgalmazási körülmények között kötelező teljesíteni.

A szélessávú internet hozzáférés mobil hálózaton történő nyújtása egy újfajta díjstruktúrát hozott. A kínált díjcsomagok nevében szereplő jelzés nem az elérhető sebességmaximumra jellemző, hanem a számlázási időszak alatt az árban foglalt adatmennyiségre. Hangsúlyozni kell, hogy csak a szolgáltató hálózati képességének biztosításáról lehet szó, más, sebességet befolyásoló tényezőről nem. Nem teljes mértékben igaz, hogy ahol elegendő térerő van a telefonáláshoz, ott internetezni is lehet. Az adott helyen elérhető térerőt és ettől függő adatsebességet számos környezeti tényező befolyásolja: függ a növényzettől, a domborzati viszonyoktól, az épített műtárgyak elhelyezkedésétől, általában az eszköz és a bázisállomás közötti rádiós láthatóságától, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a számítástechnikai eszköz állapotát sem.
 
Mindezen indokok alapján a mobil szolgáltatóknak fokozottabb figyelemmel kell követniük a hálózat aktuális terheltségét és esetleges torlódás, lassulás, túlterheltség esetén azonnal be kell avatkozniuk. Ilyenkor az extrém felhasználó sávszélességét olyan mértékre kell csökkenteni az ezt kiváltó tevékenység befejezéséig, hogy szolgáltatás minősége tovább ne sérüljön.

A szélessávú internetezés egyik igen fontos kérdése a fentiek alapján is, hogy mekkora sebességet ér el a felhasználó. A fogyasztóknak ez régi kívánsága. Ma egyetlen hatóság, de a szolgáltatók sem vállalják ennek a kérdéskörnek a szabályozását, ezért a sebesség nem lehet reklámalap, mert számos visszaélésre ad alkalmat: pontos mérés nincs, a fogyasztó mérését pedig nem fogadják el.

Az internet, a világháló használata összeköti egymással az ország és a világ bármely részén élő embereket. Mindenki, akinek számítógépe, esetleg arra alkalmas mobiltelefonja, megfelelő programja és telefonvonala van, csatlakozhat erre az egész világot behálózó világsztrádára. Kedvére böngészhet, tanulhat, játszhat, szórakozhat, s egyre inkább vásárolhat anélkül, hogy ehhez el kellene mozdulnia a helyéről.
 
Az elektronikus kereskedelem Magyarországon is gyorsan fejlődik. Egyre több virtuális üzlet kínálja termékeit a világhálón. Az internetes áruházak a világ legkényelmesebb beszerzési forrásai,
 
Figyelmet érdemelnek az egymással közvetlenül nem érintkező személyek között létrejövő szerződések speciális fogyasztóvédelmi szabályai, mert az internet mint új információs technológia alkalmazása előnyei mellett komoly veszélyeket is rejt magában. A fogyasztó szempontjából rendkívül nagy kockázatot jelent, ha a szerződés feltételeit nem ismeri, a kínált termékek és szolgáltatások alapos megvizsgálására nincs módja, így lényeges részletek rejtve maradhatnak.
 
Az online kereskedelem hazai szabályozásában kiemelkedő jelentőségű az Európai Unió vonatkozó irányelvének szabályaira épülő, a távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (ILS.) Korm. rendelet, amely 1999. március 1-én lépett hatályba. Ennek szabályait az előzőekben részleteztük.

Az utóbbi időben elektronikus úton küldött kéretlen reklámok, hirdetések (spamek) egyre nagyobb problémát jelentenek a felhasználóknak, a reklámszakmának, a hírközlési szolgáltatóknak és a hatóságoknak is. Kiemelt fontosságú, hogy a szolgáltató a hírleveles szolgáltatását az idevonatkozó törvényi szabályozások, és a Nemzeti Hírközlési Hatóság határozatai alapján végezze, és a levelek küldése ne minősülhessen spam-elésnek.
 
Az elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos követelményeket, valamint a kéretlen elektronikus hirdetésekkel kapcsolatos felügyeleti eljárásra vonatkozó egyes rendelkezéseket az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (eker. tv.) tartalmazza, az eljárásra egyébként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (ket.) az irányadó. A törvény értelmező rendelkezései közt találhatjuk meg az elektronikus hirdetés, az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetés közzétevője, valamint az elektronikus hirdetési szolgáltató fogalmát.