A bizottság az OFE létrejötte óta működik különböző szinten és intenzitással. Első tevékenysége a német mintára készült OFE-TÉKA-k megalkotása, amelyeket időről-időre meg kellett újítani, hiszen az élelmiszer választék a rendszerváltás, majd az Európai Unióhoz való csatlakozás után rohamosan nőtt. Míg a 70-80-as években 5-6 000 féle élelmiszerből választhattak a fogyasztók, ma már 50-60 000-re becsüljük a választékot.
 
Ennek van pozitív és negatív hozadéka egyaránt. Pozitív, hogy a fogyasztók választási lehetősége óriási, - nem kell átlépni a határt, hogy vásároljunk - ugyanakkor sokkal több ismeretre van szükség, hogy a választás jó legyen, vagyis, hogy élni tudjunk a lehetőségekkel.
 
Tevékenységünkben nem vagyunk egyedül, az OFE tagja az Európai Fogyasztók Szövetségének (BEUC). A szövetségnek egy jól működő Élelmiszer Szakértői Hálózata van, kb. 40 taggal, amely EU és nem EU országok élelmiszer szakértőiből áll. Évente két ülést tart, amelynek során egyeztetjük a különböző országok problémáit, közös stratégiát dolgozunk ki, amelyet részben az Unióban, részben mindenki a saját országában érvényesít. A BEUC-ról részletes információk találhatók a www.beuc.org honlapon. A BEUC egyik szakértője tagja a EFSA (európai élelmiszer-biztonsági hivatal) vezetőségének, ő folyamatosan konzultál az élelmiszer szakértőkkel és közvetíti az általunk felvetett álláspontokat a Hivatal felé. Képviselőnk van a transz atlanti fogyasztói párbeszédben (TACD). Ez a platform az európai és amerikai fogyasztók nézeteinek egyeztetésére hivatott, összehangolja az álláspontokat, így hatásosabban lehet fellépni a fogyasztók érdekeinek védelmében.
 
A másik civil szervezet, amelynek tagja az OFE a Consumer’s International (CI), a fogyasztók világszervezete.
 
Az előzőekben szereplő szervezetek különösen fontos koordináló tevékenységet folytatnak a kampányok szervezésében. Az előzetes egyeztetések során közösen döntjük el, hogy milyen kampányra van szükségünk a fogyasztók érdekeinek érvényesítése érdekében, majd a központi irodából történik az irányítás, mikor, milyen jellegű legyen a kampány.

Az élelmiszer termelés és feldolgozás globális stratégiai jelentősége a világméretű élelmiszerigény ugrásszerű növekedése és az élelmiszer előállítás ezzel szemben álló területi, ökológiai korlátai miatt egyre nyilvánvalóbb. Az elmúlt évtizedek élelmiszer-túltermelése után ismét egyre súlyosabb társadalmi-politikai kérdés az élelmiszerellátás biztonsága. Újból gond lehet egyes országok számára az importfüggés, és ezt a folyamatot radikálisan felgyorsíthatja a válság. Ezen túlmenően, az áruk világméretű szabad áramlása révén fokozottan megjelenő élelmiszerbiztonsági kockázatok felértékelik a fogyasztók szemében azokat a helyi élelmiszer előállítókat, amelyek a legnagyobb valószínűséggel tudják garantálni a biztonságot.
 
Magyarországon az élelmiszer szabályozás hosszú múltra tekint vissza. Az 1895. évi XLVI. törvénycikk (a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról), az 1958. évi 27. számú törvényerejű rendelet (az élelmiszerek és italok előállításáról és forgalmáról), az 1976. évi IV. törvény (az élelmiszerekről) és az 1995. évi XC. törvény (az élelmiszerekről) után a 2004. évi LXXXII.számú, az ötödik magyar élelmiszer törvény, a jelenleg érvényes 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről.
 
A törvény bevezető célmeghatározása az Európai Unió többször deklarált és következetesen alkalmazott élelmiszer szabályozási filozófiájának átvétele. Önálló célként jelenik meg a fogyasztók megfelelő tájékoztatása, amely korábban nem szerepelt..
 
A másik változás a nemzetközi kereskedelmet érinti és abból ered, hogy az EU-n belüli, a tagországok közötti áruforgalom már nem számít nemzetközinek. A törvénynek az un. négy szabadság alapelvből következően az élelmiszerek szabad áramlását az EU-n belül biztosítania, míg a nemzetközi (tehát az un. harmadik országokkal való) kereskedelmet segítenie kell

„élelmiszer”: minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyagot, vagy terméket jelent, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el.
 
Sokat emlegetjük az élelmiszer feldolgozókat, akik előállítják az élelmiszert. Élelmiszer-előállítás: a feldolgozott élelmiszer előállítása érdekében történő tisztítási, osztályozási, előkészítési, gyártástechnológiai, csomagolási, tárolási és szállítási műveletek összessége vagy ezek részműveletei.
 
„fogyasztó”: az élelmiszer végső fogyasztója, valamint az élelmiszert tevékenységéhez felhasználó
 
„élelmiszer-vállalkozó”:. Végső fogyasztó tehát az a vállalkozó is, aki az élelmiszert (nyilván más élelmiszer gyártásához) felhasználja. Ilyen lehet pl. a kenyér előállításához lisztet felhasználó pék.
 
„élelmiszer-biztonságon”: annak biztosítása a termelés, az élelmiszer-előállítás, a tárolás és forgalomba hozatal teljes folyamatában, az élelmiszer nem veszélyezteti a végső fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja.
 
„élelmiszer-minőség”: az élelmiszer azon tulajdonságainak összessége, amelyek alkalmassá teszik az élelmiszert a rá vonatkozó előírásokban rögzített, valamint a fogyasztók által elvárt igények kielégítésére.
 
A forgalomba hozatalra kerülő élelmiszer csomagolásán magyar nyelven, közérthetően, egyértelműen, jól olvashatóan fel kell tüntetni a fogyasztók tájékoztatásához szükséges - az élelmiszerek jelöléséről szóló külön jogszabályokban meghatározott – jelöléseket.
 
Az élelmiszer megjelenítése és a fogyasztót tájékoztató jelölés nem tévesztheti meg a fogyasztót.
 
„jelölés”: bármely, az élelmiszerre vonatkozószó, jel, védjegy, márkanév, ábra vagy szimbólum, amelyet az élelmiszer csomagolásán, a dokumentációban, a címkén, a feliraton, a gyűrűn vagy a galléron helyeznek el.
 
”előrecsomagolt élelmiszer”: olyan egység, amely az élelmiszerből és az élelmiszer azon csomagolásából áll, amelybe az élelmiszert forgalomba hozatal előtt csomagolták be, és amely további változtatás nélkül kerül a végső fogyasztóhoz vagy közétkeztetésre. Az élelmiszert egészben vagy részben tartalmazó csomagolásnak olyannak kell lennie, hogy annak felnyitása vagy megváltoztatása nélkül a tartalom ne legyen megváltoztatható.
 
Az élelmiszereken fel kell tüntetni:
 
- az élelmiszer megnevezése
 
- az összetevők felsorolása
 
- bizonyos összetevők, vagy összetevő csoportok mennyisége
 
- előrecsomagolt élelmiszer esetén annak nettó mennyisége
 
- az élelmiszer minőségmegőrzési időtartamának lejárati dátuma
 
- a minőség megőrzéséhez szükséges különleges tárolási vagy felhasználási feltételek
 
- az élelmiszer előállítójának vagy forgalmazójának neve vagy cégneve és címe.
 
- az eredet vagy a származás helye, amennyiben megjelölésének hiánya a fogyasztót megtévesztheti az adott élelmiszer tényleges származása vagy a valódi eredete felől.
 
- felhasználási útmutató, amennyiben ennek hiányában a fogyasztó nem tudná az élelmiszert megfelelően felhasználni,
 
- az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italok esetén a tényleges alkoholtartalom térfogatszázalékban.
 
A 10 cm2-nél kisebb jelölésre alkalmas felülettel rendelkező, elsősorban díszítési célt szolgáló élelmiszereken (szaloncukor, karácsonyfa függelék, ünnepi figurák, tortadísz, stb.) nem kötelező jelölés feltüntetése.

Magyar Élelmiszerkönyv:
 
- I. kötete az egyes élelmiszerekre, illetve az élelmiszerek vagy élelmiszer-összetevők egyes csoportjaira vonatkozó élelmiszer-minőségi, élelmiszer-jelölési és élelmiszer-biztonsági (élelmiszer-higiéniai), az Európai Unió kötelező jogi aktusainak átvételével készült, illetve nemzeti termékelőírásokra és rendelkezésekre vonatkozó kötelező előírásokat,
 
- II. kötete a nemzetközi szervezetek ajánlásai és a hazai adottságok figyelembevételével készült ajánlott irányelveket,
 
- III. kötete - a Hivatalos Élelmiszer-vizsgálati Módszergyűjtemény - az Európai Közösség irányelveinek átvételével készült vizsgálati módszer előírásokat, továbbá ajánlott vizsgálati módszer irányelveket tartalmazza
 

 
A FAO/WHO Codex Alimentarius
 
Az ENSZ két szakosított szervezete, a FAO (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet) és a WHO (Egészségügyi Világ Szervezet) által létrehozott rendszerben kidolgozott, különféle nevű dokumentumok összessége a Codex. Ezek a dokumentumok minden regionális (pl. az EU) és nemzeti (természetesen a magyar is) élelmiszer szabályozás alapjául szolgálnak.
 
Az élelmiszer-előállítás termékspecifikus szabályai
 
Az egyes élelmiszerekre vonatkozóan speciális rendeletek(pl. bor, ásványvíz), szabványok formájában (pl. Magyar Élelmiszerkönyv, vagy Codex) létrehozott előírások, amelyeket a fogyasztó közvetlenül nem érzékel, de az élelmiszer gyártóknak és forgalmazóknak be kell tartani.

 
Általános szabályok
 
- Higiénia rendeletek
 
- Új élelmiszerek rendelet
 
- GMO élelmiszerek, technológiák
 
A termékekre vonatkozó specifikus szabályok
 
- Adalékanyagok
 
- Aromák
 
- Ivóvíz
 
- Ionizáló energiával kezelt élelmiszerek
 
- Élelmiszerekben megengedett szennyeződések ( vegyi, mikrobiológiai, radiológiai stb.)
 
- Csomagolóanyagok előírásai
 
Egészségvédelmi szabályok
 
Általános szabályok
 
- Egészségügyi
 
- Egészségvédelmi rendeletek
 
A termékekre vonatkozó specifikus szabályok
 
- Különleges táplálkozási célú élelmiszerek, étrend-kiegészítők
 
- Tápérték jelölés, tápanyag összetételre vonatkozó állítások, vitaminozott
 
Élelmiszerek

Általános előírások
 
- Kereskedelemre vonatkozó törvények és rendeletek
 
- Vendéglátás szabályai
 
Az élelmiszer-forgalmazás specifikus szabályai
 
- Vásárok, piacok
 
- Üzletszabályzat
 
- Agroturizmus
 
Termékvédelem, terméktanúsítás
 
- Szabadalmi oltalom
 
- Védjegyoltalom
 
- Nemzeti jelképek védelme .
 
- Mezőgazdasági termék, élelmiszer eredetvédelem
 
- Bor eredetvédelem
 
- Hagyományos különleges tulajdonság tanúsítása
 
- Védett, őshonos állatfajok
 
- Ökológiai termelés

Általános feladatok, felhatalmazások
 
- Az élelmiszerlánc szabályainak betartására irányuló ellenőrzés
 
- Az élelmiszerlánc és hatósági felügyelet
 
- Nemzeti ellenőrzési terv és jelentés
 
Speciális feladatok
 
- Zöldség-gyümölcs ellenőrzés
 
- Vágóállat minősítés
 
- Monitoring
 
- Gyógynövény forgalomba hozatala, ellenőrzése

 
Szankciókról szóló rendeletek
 
Szervezetek
 
- Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozása, amely a teljes élelmiszerlánc ellenőrzésére hívatott, a szó szoros értelmében a termőföldtől a fogyasztó asztaláig terjedően.
 
- Egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenysége Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelölése, amely az élelmiszerlánc higiéniai ellenőrzését jogosult ellenőrizni.
 
- Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság feladatai, piacfelügyelet gyakorlása, ellenőrzési feladatok a többi ellenőrző szervvel kooperálva.
 
Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal, kontakt pont az EFSA (Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal) irányába, koordinálja az éves ellenőrzési terveket és azok, végrehajtását, valamint a jelentések elkészítését

A fogyasztó az élelmiszerek minőségén csak rontani tud, ezért nagyon foltos, hogy mind a vásárlás, mind az otthoni kezelés során gondosan járjon el. Tudni kell, hogy az élelmiszer eredetű megbetegedések 80%-a a háztartásokban következik be.
 
A fogyasztó felelőssége, hogy hol vásárol. Mire kell leginkább odafigyelni? Az élelmiszerüzlet, a bejárat, a környék, a kirakatok, és nem utolsó sorban a kiszolgáló személyzet tisztaságára. Fontos, hogy az áru tárolása feleljen meg a szakmai és higiéniai követelményeknek, és csakis sértetlen csomagolásban rakják ki.
 
Kivételt képeznek a kimért termékek. Ez esetben arra kell figyelni, hogy a kiszolgáló ruházata, keze, a pult tiszta-e, a sajtot, felvágottakat, kenyeret külön pultrészen, külön, csak erre a célra használt késsel vágják fel.
 
Igen fontos a nyers húsféléknél, hogy a marhahúst, sertéshúst, csirkét egymástól és minden más terméktől elkülönítetten kezeljék és szolgálják ki. A kiszolgálást vagy külön csak az általunk vásárolt termékkel foglalkozó személy végezze, vagy mosson kezet két különböző termék kiszolgálása között, vagy használjon valamilyen segédeszközt, kesztyűt, műanyag tasakot, fogót, villát a kiszolgáláshoz.
 
A pénz kezelése külön figyelmet érdemel! Ha az árut például műanyag kesztyűben fogja meg a kiszolgáló, de ugyanazzal a műanyag kesztyűvel veszi el a pénzt, akkor a műanyag kesztyű piszkos lett, s a következő vevőt ezzel már nem szabad kiszolgálni. Hiszen nem a kiszolgáló kezét, hanem a fogyasztó által vásárolt terméket kell védeni a szennyeződéstől!
 
A zöldség- és gyümölcsárunál például azt, hogy a többi élelmiszertől elkülönítve kell tárolni és kínálni. Lehetővé kell tenni, hogy a vásárló maga választhassa ki a vásárolni kívánt terméket.
 
Ugyancsak elkülönítve kell tárolni az élelmiszereket a háztartási és vegyi áruktól (mosópor, szappan, test- és hajápolók, krémek stb.) és a nagy élelmiszerláncok áruházaiban kapható egyéb – nem élelmiszer – termékektől. A terméket közvetlenül nem szabad a földre helyezni, még a becsomagolt árut sem!
 
A hűtést igénylő élelmiszereket, például tejet, tejterméket csak az e célra használatos hűtőpultokban szabad elhelyezni. A tejet sajnos sok helyen műanyag ládákban rakják ki az eladótérbe, amivel a hűtésnek, hanem a higiéniának sem tesznek eleget, hiszen egyik-másik zacskó hibás, ezekből kiszivárog a tej. Egyáltalán nem gusztusos a tejet ebből a ragacsos léből kihalászni, arról nem is beszélve, hogy a mikroorganizmusok elszaporodnak és a tej kibontásakor magába a tejbe is belekerülnek.
 
Mit tegyen ilyenkor a fogyasztó? Vegye? Ne vegye? Szóljon? Kinek? Törölje le az odakészített ruhával?
 
Minden esetben szólni kell, s ha ezt rossz néven veszik, be kell írni a vásárlók könyvébe!
 
A kenyeret a legtöbb üzletben a szállító konténerben helyezik ki. Ez elméletileg tiszta és innen lehet választani. De lehet a boltnak saját kihelyező rendszere is.
 
Itt az eladónak és a vásárlónak illik ügyelnie arra, hogy ne csupasz kézzel tapogassa végig a választékot, keresve, hogy melyik a legpuhább vagy legropogósabb darab, hanem használja ehhez a kihelyezett csomagolópapírt, illetve a műanyag tasakokat.