Anyagi fedezet hiányában a minta nem reprezentatív, ugyanakkor elegendő nagy mintaszámmal dolgoztunk ahhoz, hogy az eredményekből a mintára vonatkozóan következtetéseket lehessen levonni.
A kérdőíven 12 kérdés és összesen 55 válaszlehetőség volt.
A válaszadók szám: 126
Megoszlásuk: mindössze 10 %-uk volt 18-25 éves és megközelítőleg egyforma arányban oszlottak 25-60 év között és 60 év feletti korcsoporthoz. Ez az arány egyenes következménye annak, hogy az OFE szimpatizánsai elsősorban az idősebb korosztályból kerülnek ki.
Meglepő módon – várakozásainkkal szemben – egyenlő arányban válaszoltak férfiak, illetve nők,pedig tevékenységünk során a nőket aktívabbnak láttuk.

Mindössze 9-n vallották, hogy általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. 70-en rendelkeztek felsőfokú végzettséggel, tehát a mintában a lakosságnál tapasztaltakkal szemben nagyobb arányban szerepeltek.

A válaszadók többsége (49,2 %-a) 100-200.000 Ft közötti havi jövedelemmel rendelkezett, 27 %-uk jövedelme nem haladta meg a 100.000 Ft-ot, és mindösszesen 13-an jelöltek meg 200-300.000 Ft közötti jövedelmet. Néhányan kerestek ennél többet és néhányan jelölték azt, hogy nincs jövedelmük.
A válaszadók fele a fővárosban lakott, a másik fele is városokban, falut, illetve tanyát mindössze 3-an jelöltek.
Mindezekből következően a tipikus válaszadó: középkorú, városban lakó, közép vagy felsőfokú végzettséggel és a magyar átlagjövedelemnek megfelelő jövedelemmel rendelkező férfi vagy nő.

• A válaszadók közel 95 %-ban helyesen jelölték meg, hogy mely szervezetek a fogyasztóvédelmi szervezetek, egy-egy tucat válasz érkezett a kamarákra, illetve az önkrományzatokra és 2-2 jelölést kaptak a pártok és a bíróság.
• A válaszadók mindössze 6,5 %-a jelölt nem fogyasztóvédelmi szervezetet (Energia Felügyelet, Hírközlési Felügyelet, T-Com) arra a kérdésre, hogy hová fordul panaszával.
• Az igaz-hamis állításokra adott válaszokból az állapítható meg, hogy a fogyasztók bizonytalanok jogaik ismeretében. Valamennyi kérdése a jó válaszok vannak ugyan többségben, de ennek aránya kevéssel haladja meg az 50 %-ot.
• Hasonló bizonytalanság állapítható meg arra vonatkozóan, hogy mennyire ismerik a panaszkezelés, ügyintézés útját. Mindösszesen 12 válasz tartalmazta a helyes sorrendet.
• A férfiak 50 %-os aránya játszik közre abban, hogy meglepően jó válaszok érkeztek a kötelező felelősségbiztosítással kapcsolatban feltett kérdésekre.
• A hitelfeltételek tekintetben megállapítható, hogy jól kezelik a THM-et, - csakúgy, mint a magyar átlagfogyasztó – érzékenyek a törlesztő részletek, a kamat nagyságára és a futamidőre. Kevésbé figyelnek a visszafizetés gyorsítási lehetőségeire, vagy a hitelfelmondásra és következményeire.

A kérdőíves felmérés azt mutatta, hogy a válaszadók az átlagnál tájékozottabbak a fogyasztóvédelmi szervezetekről. Jobban tisztában vannak a jogérvényesítés módjaival, de ismereteik általában nem haladják meg az átlagfogyasztó jogismereteit. Talán hitelfelvételekkel kapcsolatos tájékozottságban van pozitív elmozdulás, de ebben szerepet játszik, hogy a pénzügyi válság hatására ezek jobban előtérbe kerültek.

A felmérés céljával összevetve azt a következtetés vontuk le, hogy a rendelkezésünk álló valamennyi eszközt (tanácsadó irodákat, a telefonos tanácsadást, az internet lehetőségeit arra kell még jobban felhasználnunk, hogy a konkrét ügyekben tudjunk a hozzánk fordulók 
segítésére jogi ismereteket átadni, felkészítve ezzel a fogyasztókat jogaik képviseletére